Merry Christmas!

Fahéjas virágok

14 évvel ezelőtti Tina Extra Karácsonyból, kincsként őrzött recept. A dobozban mellette mazsolás-zabpelyhes keksz leledzik.

Kb. 30 darabhoz (dupla adag alatt nem szoktam nekiállni)

- 37 dkg liszt
- kis só
- 12 dkg cukor
- 1 tojás
- 20 dkg van vagy margarin (finom margarinnal is, a vajat megtarthatjuk másra)
- 1 teáskanál sütőpor
- 2 teáskanál őrölt fahéj

Ezeket összegyúrjuk és folpackba csomagolva hűvösre tesszük, kb 2 órára. Vagy egy éjszakára. Vagy kettőre. 

- porcukor a szóráshoz
- kis üveg piros lekvár (ribizli, málna, szeder, feketeribizli)
- a nyújtáshoz liszt/folpack/sütőpapír

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk, és kb. 5 cm-es virágformával kiszúrjuk. A virágok felébe lyukat szúrunk kis körrel, szívecskével, csillaggal. Ezt a műveletet már a tepsibe pakolva végzem el. Kb. 12 perc alatt sülnek meg. A lyukas formákat még forrón meghintjük porcukorral (kistányérra porcukrot szórok, és belenyomom őket). A teli virágokat megkenjük a felmelegített lekvárral (tényleg fel kell melegíteni, így könnyebb is lesz dolgozni vele, és jobban összeragadnak a sütik) és összeragasztjuk egy lyukassal. Kész!
 Én úgy szoktam, hogy csak akkor állok neki lekvározni, amikor már minden kisült. Egy nagy tálcát veszek elő, és oda sorakoztatom menet közben a tepsiből kivett virágokat, egyik oldalon a teli, másik oldalon a porcukrozott lyukas, és egyszerre lekvározok, szilikonecsettel.

Aprósütemények

Ilyenkorra már valamirevaló háziasszonyoknak illik megtölteni aprósütikkel a fémdobozokat... Haha...

Nem nagyon szeretek aprósütit csinálni, sokkal szívesebben gyúrok be kelt tésztát még akkor is, ha az elején ragacsos és nem látszik, hogy abból valaha is lesz-e rugalmas valami, amit élmény gyúrkodni, hogysem ragadós masszát nyújtogassak x mm vastagra, szúrkodjak egyenként, tegyem át valahogy a tepsire úgy, hogy közben ne formátlanodjon/szakadjon el, utána még szúrjam ki a felének a közepét, ha kisült még forrón ragasztgassam/porcukrozzam.

Viszont azért minden évben neki kell állni, és két aprósütemény mindenképpen készül, az egyik a mézeskalács (a képektől rosszul leszünk, ilyeneket csak Limara tud, de az alaprecept nagyon jól használható, többszörösen tesztelve, annál szebb lesz, minél vékonyabbra nyújtjuk), a másik egy fahéjas-málnalekváros, recept jön majd. 

Menet közben végiggondoltam, hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni az aprósütizés folyamatát. 

1. Nagyon kedves dolog bevonni a gyerekeket, nade... csak a tészta egy kis részénél, és csak kisimult idegzettel. Lehetetlen másfél kiló lisztből begyúrt tésztát gyerekkel együtt sütni. Szóval van előnye annak is, ha alszik a kölök. 

2. Kell legalább 3 tepsi, szerencsére ennyit szoktak adni a sütőkhöz. Több is lehet, csak akkor nagyon multitasking-jellegű lesz a workshop.

3. A begyúrás és a sütés nem egyszerre történik, pihentetni kell a masszát. Az a jó tészta, amely nem megy tönkre, ha pár napot áll (mindkettő ilyen), mert a hátunk közepére nem kívánjuk mégsem a nyújtogatást, hiába volt az előző napi fellelkesülés. 

4. Mielőtt nekiállnánk, rakjunk rendet. És miután elkészült minden, szintén.  Ennek az az előnye, hogy nem leszünk feleslegesen idegesek, és nem kezdünk el lisztes kézzel pakolni, fiókokat huzigálni, hogy aztán annál nagyobb legyen a k(á)osz. 

5. A tészta begyúrása előtt nem hülyeség minden hozzávalót előkészíteni, lsd. az előző pontot. 

6. A nyújtás előtt szintén nem árt rendet rakni és elég nagy nyújtófelületet biztosítani.

7. Sütőpapír a tepsikre (ne legyen túl nagy, mert ha felhajlik a széle, akkor felkunkorodhat a süti is), sütő bebosszantása. 

7. Aranyat ér egy szilikon nyújtólap. Kb. 2200 Ft, és mivel MINDENT ki lehet rajta nyújtani anélkül, hogy ráragadna, és NEM KELL alálisztezni, garantáltan kisebb a kosz. Ha nincs, akkor megteszi szilikonos sütőpapír is.

8. Ez utóbbi mehet a tészta tetejére is, akkor két lap között nyújtunk, és nincs ragacs a nyújtófán. Sem liszt :P

9. Nem kell egyszerre kinyújtani az egész tésztát, pláne ilyen hadseregnyi adagoknál, elég egyszerre öklömnyit lecsípni belőle. Úgyis húszszor fogjuk újra nyújtani, nem kell az elején megutálni az egészet. 

10. Jöhet a kiszúrás. Egyszerre csak egy formával haladjunk, szúr-mozgat (hogy garantáltan el legyen vágva), következő elem szúr-mozgat. Ha egyszerre csak egyet használunk és nem egyesével rakjuk a tepsibe, az igenis időhatékony. Próbáljunk meg minél jobban gazdálkodni, hogy minél kevesebbet kelljen újra begyúrni és nyújtani. Nem árt, ha van néhány pici kiszúróforma is, amivel a kisebb leeső darabok formázhatók. Ezeket tölteni/cukormázazni nem érdemes, de mégis ezeket kapkodják el először a srácok. 

11. A három tepsiben ugyeugye már ott figyel a sütőpapír és a sütő is meleg már. Ha nem, akkor házi feladat egyes.

12. Ha nem ragad nagyon a tészta, akkor egyszerre felpakolunk kb. 5-6 kiszúrt darabot a kezünkbe és tehetjük szép sorban a sütőlapra, azért a biztonság kedvéért kb. egy-másfél centi távolságra egymástól. Ha  kész egy tepsi, gyorsan mehet be. 

13. Kiszúrás és pakolás a második tepsibe, ha tele van, megy be ez is. 

14. Ugyanez a harmadikkal. Közben persze már a sokadik újragyúrásnál tartunk, illetve csípjük a következő darabot a masszából. 

15. Ha az első elkészült, tepsi kikap, alá edényfogó vagy újság, hogy védjük a konyhapultot. Azbesztkézzel (sztem 35 éves korára minden nőnél kialakul) egyesével lekapkodjuk a sütiket, kezdőbbek a sütőpapír úgyis felkunkorodott szélénél fogva lerázzák a sütiket egy odakészített tálcára. Nem túl magasról, hogy ne törjenek. Ilyenkor még lehet, hogy puhák, talán érdemes várni kb. 1 percet, azalatt általában megkeményednek.

16. Újranyújtás-kiszúrás x-szer ismételve. Ha esetleg az egyik tepsiben barnábbra sül az aprónép, akkor sincs tragédia, mézeseknek kifejezetten jól áll, egy bizonyos határig persze.

Talált vágyak osztálya

Kedvelem a Pioneer kiadó könyveit, és valószínűleg a könyvtár is így van vele, plusz szerencsém is van, mert sikerült elkapnom jópárat a sikerlistás polcról az elmúlt hónapokban. Volt, ami nem jött be, de volt, ami igen. Ezt olvastam tegnap, és tényleg az, aminek hirdeti magát: a téma ellenére nem egy depressziós ráknapló (más se hiányozna, abból, azt hiszem, érthető okok miatt elegem van), sokkal inkább a kapcsolatokról szól, és életszaga van. Tetszett az indítás, azért mentem tovább (sajnos elk_rvultam annyiból, hogy ha nem jön be egy könyv, simán félbehagyom és viszem vissza olvasatlanul). Nem akar túl sokat, ügyesen, gondosan felépített és megírt könyv, hiteles karakterekkel és cselekménnyel. A fordítás is tetszett, végre egy ilyen szinten is igényes kiadó. A borító pedig nagyon szép és nagyon csajos, de ez is az igényes és ötletes értelemben.

A körülöttünk élő kütyük

Ez most egy kiakadós bejegyzés. 

Laptoptvásárlásban vagyunk, és, mint már írtam, a fényképező is tönkrement, sajnos javíthatatlan. Illetve az ötvenezres fényképeztő 39 ezer ft-ért javítja a szakszerviz, anélkül, hogy tudná, mi a baja. Szerencsére azért elvétve ugyan, de lehet még találni szakembert, aki megvizsgálja, és megmondja, hogy tönkrement a folyadékkristály a kijelzőn, az aksija is, illetve még valami, amire nem emlékszem. Ezek után kíváncsi vagyok, mihez kezdett volna vele a szakszerviz...

A lényeg, hogy hol vannak már azok az idők, amikor az ember összespórolja a pénzt, elmegy a boltba, megveszi az áhított dolgot, hazamegy, és örül neki. Áááá... józan paraszti ésszel azt mondhatnók, hogy aki a mai választékból nem tud választani, az jódolgában nem tudja, mit csinál. De szerintem ez nem így van. 

Az egész egy rohadt nagy stressz tud lenni. 

A technika embere (pl. én) az alábbi lépéseket hajtja végre:

- nem megy el csak úgy a boltba, hanem leül otthon az internet elé, és elkezd bogarászni.
- végignézi az ismert elektronikai webáruházak kínálatát
- kb. belövi, hogy azért az árért, amennyit rászán, mit kap
- kiválaszt pár modellt és elkezd véleményeket olvasni róluk
- kezd összezavarodni, mert totál ellentétes véleményeket olvas a felhasználóktól és a szakcikkek szerzőitől
- rájön, hogy többet kell rászánnia, mint amit tervezett
- kezdődik a procedúra újból, az emelt árkategóriában
- végül nagy nehezen leszűkül a választék kettőre
- megkéri egy ismerősét, akiről úgy gondolja, hogy ért hozzá, hogy véleményezze
- az egy harmadikat ajánl
- start over/kezdődik megint

Hát én most kb. itt tartok... Kiválasztottunk valamit a lányommal, merthogy neki lesz a laptop, és mivel ő a pörgős és sikeres blogger, a gép mellett fényképezőért is megy a sürgetés, de egyszerre egy lépés csak, addig fényképezzél kislányom a telefonoddal, úgyis a tiéd a legjobb a családban...

És akkor amikor megvan és csak egy utolsó csekkre ugrom be a boltba, hogy azért élőben is lássam harmadszor, a szakember a boltban közli, hogy jójó, minden paraméter oké, de ennek bizony nem túl erős a proceszora, ki tudja, hogy vinni fogja-e a SIMS3-at... vazz... elegem van... 

És szerintem a tanulság az, hogy kár, hogy ekkora választék van, és még nagyobb kár, hogy ennek ellenére állandóan valami kompromisszumot kell kötni. És csak gyűlik otthon az elektronikus hulladék. Csak a lényeg, az öröm vész el így...

Wisdom Jar

Elmaradtam a bejegyzésekkel, sajnos, de most máson dolgozom ezerrel, valahányszor csönd van itthon. A fényképezőnk is tönkrement, mert a másfél éves lecsapta a földre (az én hibám, persze, de hát egyszerűen nem tudok mindenre figyelni, minden pillanatban). Ezt az ötletet azonban szerettem volna leírni, bár így saját kép nélkül nem az igazi. 

Tavalyelőtt koleganőmtől kaptam ilyet karácsonyra, egy sima befőttes üveg, amelybe színes papírkák voltak beletéve szépen összehajtogatva, minden papíron valami idézet. Az idén is kaptam továbbfejlesztett változatot, és én is készítettem adventi ajándéknak karácsonyi helyett, és nemcsak idézeteket tettem bele, hanem kis csokikat, apróságokat, összesen 24 db-ot, a lista végtelen, kis túlzással 3 db tictacot is be lehet csomagolni:

- kis karácsonyfadísz vagy egyéb dísz

- bonbon

- marcipán

- csoki

- forró csoki

- süteménykiszúró

- kupon

- parfümminta

- körömlakk 

- és persze idézet, attól függően, ki kapja. 

A csokikat és a mütyüröket kétféle színű krepp-papírba csomagoltam és az üveg tetejére is ilyet vágtam, hogy fodros legyen. Színes szalad, és kész.

Szerintem inkább csajos ajándék, viszont nemcsak karácsonykor, hanem bármilyen alkalomra készíthető.