Ez most egy kiakadós bejegyzés.
Laptoptvásárlásban vagyunk, és, mint már írtam, a fényképező is tönkrement, sajnos javíthatatlan. Illetve az ötvenezres fényképeztő 39 ezer ft-ért javítja a szakszerviz, anélkül, hogy tudná, mi a baja. Szerencsére azért elvétve ugyan, de lehet még találni szakembert, aki megvizsgálja, és megmondja, hogy tönkrement a folyadékkristály a kijelzőn, az aksija is, illetve még valami, amire nem emlékszem. Ezek után kíváncsi vagyok, mihez kezdett volna vele a szakszerviz...
A lényeg, hogy hol vannak már azok az idők, amikor az ember összespórolja a pénzt, elmegy a boltba, megveszi az áhított dolgot, hazamegy, és örül neki. Áááá... józan paraszti ésszel azt mondhatnók, hogy aki a mai választékból nem tud választani, az jódolgában nem tudja, mit csinál. De szerintem ez nem így van.
Az egész egy rohadt nagy stressz tud lenni.
- nem megy el csak úgy a boltba, hanem leül otthon az internet elé, és elkezd bogarászni.
- végignézi az ismert elektronikai webáruházak kínálatát
- kb. belövi, hogy azért az árért, amennyit rászán, mit kap- kiválaszt pár modellt és elkezd véleményeket olvasni róluk
- kezd összezavarodni, mert totál ellentétes véleményeket olvas a felhasználóktól és a szakcikkek szerzőitől
- rájön, hogy többet kell rászánnia, mint amit tervezett
- kezdődik a procedúra újból, az emelt árkategóriában
- végül nagy nehezen leszűkül a választék kettőre
- megkéri egy ismerősét, akiről úgy gondolja, hogy ért hozzá, hogy véleményezze
- az egy harmadikat ajánl
- start over/kezdődik megint
Hát én most kb. itt tartok... Kiválasztottunk valamit a lányommal, merthogy neki lesz a laptop, és mivel ő a pörgős és sikeres blogger, a gép mellett fényképezőért is megy a sürgetés, de egyszerre egy lépés csak, addig fényképezzél kislányom a telefonoddal, úgyis a tiéd a legjobb a családban...
És akkor amikor megvan és csak egy utolsó csekkre ugrom be a boltba, hogy azért élőben is lássam harmadszor, a szakember a boltban közli, hogy jójó, minden paraméter oké, de ennek bizony nem túl erős a proceszora, ki tudja, hogy vinni fogja-e a SIMS3-at... vazz... elegem van...
És szerintem a tanulság az, hogy kár, hogy ekkora választék van, és még nagyobb kár, hogy ennek ellenére állandóan valami kompromisszumot kell kötni. És csak gyűlik otthon az elektronikus hulladék. Csak a lényeg, az öröm vész el így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése