Sulis farsangi muffin

Ez is eljött, milyen hamar, az utolsó farsang a suliban egyfelől:) Azért marad még ott gyerek, de a fiútársaság a nagy kaszálás reményében friss összesütött szendvicsekkel próbálkozik.

Gumicukros design-muffin rendelve, ezennel leszállítva. Az alap-muffint díszítettük cukormázzal (de citromlé helyett enyhén felvert tojásfehérje adta a szükséges összekötést, por állagú ételfestékkel dekorálva. A tojásfehérje nagyon jó, sokkal jobban fed így a máz, és nem issza be a tészta a felét, bár tegnap este lecsekkoltam a házi gasztronómia non plus ultra nagyasszonyának, Martha Stewartnak a témába vágó videóit is, és ő úgy mondja, hogy 2 rétegben kell felvinni a mázat, a másodikat az első száradása után, így lesz szép a teteje. Persze ő a felkenés előtt ecsettel le is tisztogatta a torta tetejét, biztos, ami biztos.A karácsonyi maradék marcipánmassza is elfogyott, kinyújtottuk és kiszaggattuk a legkisebb formákkal a gumicukrok alá/mellé.

Jojo Moyes

Megint egy sikerkönyv a könyvtárból, ezúttal jól választottam. Azért hoztam ki, mert elolvastam, amit a szerzőről írnak, gondoltam, aki az Independentnél újságíró, az csak tud már írni, és valóban. 

Romantikus, de komoly könyv, mert komoly témát feszeget. Engem elsősorban nem az eutanázia-kérdéskör fogott meg, hogy megengedhető-e, hogy egy aktív életet élő fiatal, akinek lebénul mind a négy végtagja és egyre gyengébb állapotban kerül, dönthessen úgy, hogy méltósággal elmegy. Ami nekem tetszett, az annak a folyamatnak a leírása, hogy a huszonéves lány, aki laikusként, egyéb munka híján vállalja el a társalkodónő szerepét a lebénul férfi mellett, hogyan kerül egyre közelebb hozzá, hogyan kerül a beteg hatása alá, hogyan változik meg az élete a nehéz családi háttere/barátja viszonyában, milyen felismerésekre jut és milyen döntéseket hoz meg. És amikor kudarc éri, azt hogyan dolgozza fel... Ezek az apró lépések tetszettek igazán, ezek miatt nem hagytam abba, amikor gyengébb részekhez, fordulatokhoz értem. A végkifejlet is másodlagos volt, romantikus de nem szirupos, keserédes és reális. Igényesen megírt könyv, szép olvasmány.

Torna - follow-up

Hurrá és Hurrá!
Egymás után 3 nap sikerült végigcsinálnom ezt, pedig az első után azt hittem, hogy másnap fel sem tudok kelni majd:

Nem tudom, meddig tart a lelkesedés és az idő (meló mellett kétlem, hogy ez menne), de büszke vagyok magamra, és hogy azt várom a súlyzózás után, hogy mikor jön végre a kardio rész, hát ezt sosem gondoltam volna :)

UI: már 5x csináltam végig, még tart a lelkesedés. Remélem, a 2. szint sem veszi el a kedvemet. Eredmény sajnos egyelőre még nem látszik :(

UI 2: a második szintet nyomom már, durván nehezebb, mint az első, dől a víz és főtt rák vagyok tőle... egyelőre nincs eredmény kilóban, de azért csinálom, csakazértis. 

UI 3: elérkeztem a harmadik etaphoz. Meglepő módon jobban megy már elsőre is, mint a második ment, nade azért nem könnyű ez sem (már a bemelegítésnél dupla ugrókötéllel indul). Nem túl jó reklám, hogy egyetlen árva kilótól sem sikerült megszabadulni egyelőre, pedig becsülettel csinálom :(( Nyilván akinek harminc feleslege van, annak könnyebben beindul, mint aki az utolsó nyomorult hármat szeretné leadni...

A megmentő

Régen írtam könyvről, pedig elég sokat olvasok mostanában szerencsére, bár sok volt a felejtős köztük, pl. a két legutóbbi, amúgy sikerkönyv kategóriájú könyvtári könyv címére már nem is emlékszem, de csak úgy nagyjából sem, annyira nem maradtak meg. Nade! Apukámnak vettük karácsonyra Frei Tamás első kötetét, miután a testvérem már lemeózta. Hát, le a kalappal. Megmondom őszintén, hogy az abszolúte námbör ván Tetovált lány óta nem olvastam ilyen jó krimit. Más a témája és a stílusa persze, olyan Wilbur Smith-Ludlum-Ken Follett stb. keverék, de nagyon tetszett, ezek miatt: 

- kifejezetten olvasmányos és folyamatosan fenntartja az érdeklődést, nincsenek benne lanyha részek

-  van történet, akár valóságos is lehetne, több szálon futtatva, ezek jókor és jól találkoznak

- nem kaptam rajta semmi következetlenségen az írót (pl. tér-idő-kor összekeverése, pontatlan használata), ami sajnos annyira gyakran előfordul a kortárs regényekben, és engem nagyon idegesít  

- a hősök szerethetők és valóságosak (csak annyira Superman a főhös, hogy még épp nagyjából hiteles marad)

- pont jó hosszúságúak a fejezetek (aki nem olyan szerencsés, hogy órákra belemerülhet az olvasásba, annak is jó, emiatt ideális nyaralós olvasmány, és ezt a maga a szerző említette egy TV beszélgetésben, azzal együtt, hogy a harmadik kötet májusban jelenik meg, hogy lehessen vinni nyaralni. Így működik ezek szerint a könyvpiac.)

- jó hosszú, és én szeretem a vaskos könyveket, főleg ha jók :)

Ami kevésbé:

- kicsit szájbarágós a stílusa, vagy csak én vagyok szigorú, de hát Jane Austen mellett kémregényeken nőttem fel, mert az aztán volt otthon bőven

- tudjuk, hogy Frei piszok szerencsés és bejárta keresztbe-kasul a Földet, és nagyon sokat magába szívott, remélem ebből a tudásból hagy a többi kötetbe is, mert itt több rész kicsit olybá tűnik, hogy csak azért került bele, hogy ámuljunk, hogy lám, az író ezt is tudja (nem feltűnő, csak én vagyok kekec)

- nekem túl sok benne a dőlt betűvel szedett kifejezés, amivel nyomatékosítani szeretne. Ez helyenként nagyon hatásos, de ránézve egy oldalra ha nagyon sok van, az már túlzás

- hiteles forrásból származó információk szerint a titkosszolgálat abszolúte de nem így működik,de hát ezt én nem tudom megítélni

- nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az alapötlet kísértetiesen hasonlít egy pár évvel ezelőtt keringő összeesküvés-elméletet kifejtő e-mailre, amelyek szintén a magyarországi gáztározó állt a középpontjában, lehet, hogy az író is megkapta? Nincs ezzel semmi baj, csak engem zavart kicsit. Főleg az, hogy miért nem én írtam meg :) 

Torna, na hajrá!

Aki a Youtube-ról szeretne tornázni, és miért is ne, hatalmas a választék, az előbb-utóbb találkozik Jillian Michaels-szal. Nekem elsőre nem volt szimpatikus a csaj, de aztán mégis nekiestem a 30 napos edzőprogramjának, első szint egyelőre, de bírtam. A tornát is és a csajt is. Kemény, és jól odaszólogat, de hát igaza van. Senki nem tornázik helyettem... Van benne kardiós ugrabugra is, de mostanra már az a gyanúm, hogy anélkül nem fog menni... és hát nem árt erőnlétet fejleszteni. Amikor a mostani lakásunkba beköltöztünk, kb. két hónapig nem járt a lift, és nem volt mit tenni, naponta többször megvolt a 4 emelet. Meg lehetett szokni. Na ha ez most lenne, 3.5 év után, hát izé.. Persze most egy 10 kilós (+téli ruházat) súlyzót is cipelek, bár nagyon szeret már lépcsőzni, de azért inkább hajrá lift, nincs annyi Valeriana Relax, hogy azt kibírja az ember.

Ezt a gyakorlatot nemrég találtam, ne tévesszen meg senkit, hogy 2 perc, ennyi edzéssel nem lehet úszógumit leereszteni, itt csak megmutatja, mit kell csinálni. Azért szeretem, mert pofonegyszerű, semmi, de tényleg semmi nem kell hozzá, lehet csinálni pl. azalatt, amíg a gyerek a kádban ázik, és még azért is, mert kifejezetten a derekat dolgoztatja meg, ez utána határozottan érezhető. 

Elvileg mindenből 3 sorozatot kéne csinálni, de szerintem egy is többet ér a semminél :)

Let's Move (Back to Front :)

Nagy újévi elhatározások, fogadkozások és be nem tartható ígéretek helyett szerintem csak el kell kezdeni, és csinálni, ott és akkor, ahol vagyunk. Nem jövő héttől, nem holnaptól, hanem MOSTANTÓL. Ezt a Snickers-et MÁR MOST nem eszem meg - felkiáltással :) 

Ezt a videót a barátnőm találta, azután később találtam az edzőtől többet is. 10 perces Pilates torna, minden egység más testtájra fókuszál. Nagyon megkedveltem, nem utolsósorban azért, mert a lány nagyon szimpatikus, szépen és érthetően beszél (pedig amerikai, haha), és nagyon kis kedves személyiség. A torna végigcsinálható, nekem van némi előképzettségem, és a szöveg sem okoz gondot, de szerintem ezek nélkül is követhető. Ami minden fél percben elhangzik, az az INHALE - belégzés és az EXHALE - kilégzés, ez laikusként úgy tűnik, hogy a Pilates szerves része lehet, és aztán lám, a hasizomgyakorlatoknál ki is derül, mennyire fontos... mert ha úgy lélegzünk, ahogy a lányka mondja, akkor ezerszer nehezebb hatásosabb a tréning.

Ui: a bejegyzés címe  kedvenc Zulu Winter zenekarunk egyik száma, egy kis reklám nekik.

New Year changes

Új év, régi albumok :)

Igen, Take That, 1995-ből... letöltve hallgattam, a klipet csak most néztem meg. Valószínűleg a kor hozza elő belőlem, hogy végigvihogtam az egészet, és azon csodálkozom, hogy ők hogy bírták ki a felvételt komolyan :)

Az új év szédületes sebességgel csap bele az állóvízbe, illetve megtette ezt már karácsony előtt 1 nappal, amikor is jött a telefon a bölcsiből, hogy felvették a Drágát. Elköltözik egy gyerek, és soha vissza nem térő alkalom van, el kell foglalni a helyet. Ez már önmagában csoda-kategória, mivel azt mondtam, hogy vagy ez a bölcsi, vagy semmi, mert ez van közel, ahova reggel, amikor minden perc számít, kisebb sétával felérünk, ahonnan a nagyok is haza tudják hozni, ha úgy adódik, és hát igen, ahol jó a levegő, kicsik a csoportok, és különben is, ez van közel, és kész. És ami még ennél is nagyobb csoda, hogy sikerült kialkudnom a részmunkaidőt, egyelőre persze csak fél évre, de remélem, hosszabbítható a terminus. Persze ára van, mert ott kell hagynom a régi társaságot, és új helyre (még jobb is a közlekedés szerencsére, tudom, nekem ez vesszőparipám, nade itt évi kétszáz napról van szó, nagyon nem mindegy, hány átszállással jutok oda és hány turkáló van a közelben) megyek, új kolegák és legfőképpen új rendszerek közé. Bár azért remélem, annyira még nem vagyok begyöpösödve, hogy gond lenne megtanulni 3-4 új szoftvert. Ami a slusszpoén az az, hogy még a pozícióm is megmaradt, pedig hajlandó lettem volna visszalépni is, de szerencsére nem kerül rá sor. 

Nagyon-nagyon örülök és hálás vagyok, hogy minden így sikerült, és remélem, hogy a Drágám is jól fogja érezni magát a bölcsiben. 9 gyerekre 2 gondozónő szerintem csúcs arány, ahogy hallom, a családi napközikben is több gyerek van helyenként, havi nyolcvanezerért. 

New Year

Hát happy new year, hogy mondani szokás...

A happy helyett nekem teljesen más dolgok jutnak most eszembe. Az biztos, hogy változástól remeg a levegő, és én már nagyon várom. És remélem, hogy a sok szomorúság és nehézség után most valami jó kezdődik el. Igyekszem nem ellenállni neki, és igyekszem úgy fordulni, hogy a hátamba kapjam a szelet, és könnyebb legyen a haladás. És igyekszem hittel lépni, és magamévá tenni, hogy ha a Mindenható már nekem adta a legnagyobbat, amit adhat, akkor a kisebbek is útban vannak már felém. Az első lépést megtettem, sok év álmodozása után hirtelen belevágtam, és 11, amúgy magánéletileg rendkívül nehéz hét alatt magam előtt is csoda, hogy mennyit sikerült elérnem. Ha befejezem, már nagyon elégedett leszek és már most örülök, akkor is, ha semmi nem lesz belőle. Nekiálltam, megcsináltam, befejeztem, megtettem. Kipróbáltam, és talán többet nem fog nyomasztani. Ha meg lesz belőle valami, akkor... akkor majd az Élet hozza a többit.

A rejtélyes szavak után némi beszámoló. 

A Karácsony mindennel együtt szép volt, jó volt, nyugis volt, és nagyon hamar eltelt.
Aztán...

Kis híja volt, hogy a Szilveszter éjszakát nem a kórházban töltöttük. Minden nap hálás vagyok azért, hogy 14 és fél év alatt még csak egy vérvételre sem kellett vinni a gyerekeket, annyira klassz, egészséges kölkök. Na hát a harmadik aztán produkál olyat, amit eddig nem láttunk még. Félrenyelt dió, gyerek fejjel lefelé lógatása, utána sajnos sípoló légzés, interneten légúti ügyelet kinéz, gyerek kocsiban fejjel lefelé tartása, ordítás mérséklése, ügyeletes orvos enyhén szólva nem túl kedves, felajánlja, hogy saját felelősségre hazamehetünk, de hát ki meri azt bevállalni, felvétel, röntgen, jön az altatóorvos, gyerek nem vett-ivott órák óta, szopni akar (igen, még mindig, hogy lehetne már leszoktatni minél kevesebb ordítással???), jön a műtősfiú, gyerek ordít, nem kívánom senkinek... de ez még semmi nem volt az altatásból ébredéshez képest, full 60 perc, a gyerek nyitott-csukott szemmel vetődik jobbra-balra, nincs magánál, ez természetes, ahogy mondják, de legalább nem fog rá emlékezni, egyik kezében infúziós branül, a másikkal tépné ki, anyját kék-zöldre rúgja, végül hanyatt fektetem, ráfekszem és fél centiről hallgatom inkább az üvöltést, de így legalább nem tehet kárt magában... Amikor végre megnyugodna, megjön a kis szobatárs, aki mogyorót nyelt félre. A gyerek szeme kipattan, és hozza a lehengerlően kedves formáját, beszélget az altatóorvossal, integet a kis sorstársnak, akit éjjel egykor altatnak, alvásról szó sincs, lámpa felkapcs, lekapcs, a gyerek csak szopni akar, már fáj, ha hozzám ér, de nincs mit tenni... Aztán saját felelősségre jöttünk haza másnap délután, de szerencsére kutyabaja.

Amíg ki nem jön kb. 6-7 éves korban a nagy hátsó őrlőfog, addig dió-mogyoró-mandula-popcorn-olajos magok száműzve!!! Mellesleg a gyerek engem etetett és az volt az egy szem, amit bekapott, és azonnal fejjel lefelé lógattam, és mégis... Szóval gyakorlatilag az én hibám... mert tudhattam volna, saját ismerősi körünkben vesztettek el egy kisgyereket a szülők, aki a popcornt nyelte félre... 

Merry Christmas!

Fahéjas virágok

14 évvel ezelőtti Tina Extra Karácsonyból, kincsként őrzött recept. A dobozban mellette mazsolás-zabpelyhes keksz leledzik.

Kb. 30 darabhoz (dupla adag alatt nem szoktam nekiállni)

- 37 dkg liszt
- kis só
- 12 dkg cukor
- 1 tojás
- 20 dkg van vagy margarin (finom margarinnal is, a vajat megtarthatjuk másra)
- 1 teáskanál sütőpor
- 2 teáskanál őrölt fahéj

Ezeket összegyúrjuk és folpackba csomagolva hűvösre tesszük, kb 2 órára. Vagy egy éjszakára. Vagy kettőre. 

- porcukor a szóráshoz
- kis üveg piros lekvár (ribizli, málna, szeder, feketeribizli)
- a nyújtáshoz liszt/folpack/sütőpapír

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk, és kb. 5 cm-es virágformával kiszúrjuk. A virágok felébe lyukat szúrunk kis körrel, szívecskével, csillaggal. Ezt a műveletet már a tepsibe pakolva végzem el. Kb. 12 perc alatt sülnek meg. A lyukas formákat még forrón meghintjük porcukorral (kistányérra porcukrot szórok, és belenyomom őket). A teli virágokat megkenjük a felmelegített lekvárral (tényleg fel kell melegíteni, így könnyebb is lesz dolgozni vele, és jobban összeragadnak a sütik) és összeragasztjuk egy lyukassal. Kész!
 Én úgy szoktam, hogy csak akkor állok neki lekvározni, amikor már minden kisült. Egy nagy tálcát veszek elő, és oda sorakoztatom menet közben a tepsiből kivett virágokat, egyik oldalon a teli, másik oldalon a porcukrozott lyukas, és egyszerre lekvározok, szilikonecsettel.

Aprósütemények

Ilyenkorra már valamirevaló háziasszonyoknak illik megtölteni aprósütikkel a fémdobozokat... Haha...

Nem nagyon szeretek aprósütit csinálni, sokkal szívesebben gyúrok be kelt tésztát még akkor is, ha az elején ragacsos és nem látszik, hogy abból valaha is lesz-e rugalmas valami, amit élmény gyúrkodni, hogysem ragadós masszát nyújtogassak x mm vastagra, szúrkodjak egyenként, tegyem át valahogy a tepsire úgy, hogy közben ne formátlanodjon/szakadjon el, utána még szúrjam ki a felének a közepét, ha kisült még forrón ragasztgassam/porcukrozzam.

Viszont azért minden évben neki kell állni, és két aprósütemény mindenképpen készül, az egyik a mézeskalács (a képektől rosszul leszünk, ilyeneket csak Limara tud, de az alaprecept nagyon jól használható, többszörösen tesztelve, annál szebb lesz, minél vékonyabbra nyújtjuk), a másik egy fahéjas-málnalekváros, recept jön majd. 

Menet közben végiggondoltam, hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni az aprósütizés folyamatát. 

1. Nagyon kedves dolog bevonni a gyerekeket, nade... csak a tészta egy kis részénél, és csak kisimult idegzettel. Lehetetlen másfél kiló lisztből begyúrt tésztát gyerekkel együtt sütni. Szóval van előnye annak is, ha alszik a kölök. 

2. Kell legalább 3 tepsi, szerencsére ennyit szoktak adni a sütőkhöz. Több is lehet, csak akkor nagyon multitasking-jellegű lesz a workshop.

3. A begyúrás és a sütés nem egyszerre történik, pihentetni kell a masszát. Az a jó tészta, amely nem megy tönkre, ha pár napot áll (mindkettő ilyen), mert a hátunk közepére nem kívánjuk mégsem a nyújtogatást, hiába volt az előző napi fellelkesülés. 

4. Mielőtt nekiállnánk, rakjunk rendet. És miután elkészült minden, szintén.  Ennek az az előnye, hogy nem leszünk feleslegesen idegesek, és nem kezdünk el lisztes kézzel pakolni, fiókokat huzigálni, hogy aztán annál nagyobb legyen a k(á)osz. 

5. A tészta begyúrása előtt nem hülyeség minden hozzávalót előkészíteni, lsd. az előző pontot. 

6. A nyújtás előtt szintén nem árt rendet rakni és elég nagy nyújtófelületet biztosítani.

7. Sütőpapír a tepsikre (ne legyen túl nagy, mert ha felhajlik a széle, akkor felkunkorodhat a süti is), sütő bebosszantása. 

7. Aranyat ér egy szilikon nyújtólap. Kb. 2200 Ft, és mivel MINDENT ki lehet rajta nyújtani anélkül, hogy ráragadna, és NEM KELL alálisztezni, garantáltan kisebb a kosz. Ha nincs, akkor megteszi szilikonos sütőpapír is.

8. Ez utóbbi mehet a tészta tetejére is, akkor két lap között nyújtunk, és nincs ragacs a nyújtófán. Sem liszt :P

9. Nem kell egyszerre kinyújtani az egész tésztát, pláne ilyen hadseregnyi adagoknál, elég egyszerre öklömnyit lecsípni belőle. Úgyis húszszor fogjuk újra nyújtani, nem kell az elején megutálni az egészet. 

10. Jöhet a kiszúrás. Egyszerre csak egy formával haladjunk, szúr-mozgat (hogy garantáltan el legyen vágva), következő elem szúr-mozgat. Ha egyszerre csak egyet használunk és nem egyesével rakjuk a tepsibe, az igenis időhatékony. Próbáljunk meg minél jobban gazdálkodni, hogy minél kevesebbet kelljen újra begyúrni és nyújtani. Nem árt, ha van néhány pici kiszúróforma is, amivel a kisebb leeső darabok formázhatók. Ezeket tölteni/cukormázazni nem érdemes, de mégis ezeket kapkodják el először a srácok. 

11. A három tepsiben ugyeugye már ott figyel a sütőpapír és a sütő is meleg már. Ha nem, akkor házi feladat egyes.

12. Ha nem ragad nagyon a tészta, akkor egyszerre felpakolunk kb. 5-6 kiszúrt darabot a kezünkbe és tehetjük szép sorban a sütőlapra, azért a biztonság kedvéért kb. egy-másfél centi távolságra egymástól. Ha  kész egy tepsi, gyorsan mehet be. 

13. Kiszúrás és pakolás a második tepsibe, ha tele van, megy be ez is. 

14. Ugyanez a harmadikkal. Közben persze már a sokadik újragyúrásnál tartunk, illetve csípjük a következő darabot a masszából. 

15. Ha az első elkészült, tepsi kikap, alá edényfogó vagy újság, hogy védjük a konyhapultot. Azbesztkézzel (sztem 35 éves korára minden nőnél kialakul) egyesével lekapkodjuk a sütiket, kezdőbbek a sütőpapír úgyis felkunkorodott szélénél fogva lerázzák a sütiket egy odakészített tálcára. Nem túl magasról, hogy ne törjenek. Ilyenkor még lehet, hogy puhák, talán érdemes várni kb. 1 percet, azalatt általában megkeményednek.

16. Újranyújtás-kiszúrás x-szer ismételve. Ha esetleg az egyik tepsiben barnábbra sül az aprónép, akkor sincs tragédia, mézeseknek kifejezetten jól áll, egy bizonyos határig persze.

Talált vágyak osztálya

Kedvelem a Pioneer kiadó könyveit, és valószínűleg a könyvtár is így van vele, plusz szerencsém is van, mert sikerült elkapnom jópárat a sikerlistás polcról az elmúlt hónapokban. Volt, ami nem jött be, de volt, ami igen. Ezt olvastam tegnap, és tényleg az, aminek hirdeti magát: a téma ellenére nem egy depressziós ráknapló (más se hiányozna, abból, azt hiszem, érthető okok miatt elegem van), sokkal inkább a kapcsolatokról szól, és életszaga van. Tetszett az indítás, azért mentem tovább (sajnos elk_rvultam annyiból, hogy ha nem jön be egy könyv, simán félbehagyom és viszem vissza olvasatlanul). Nem akar túl sokat, ügyesen, gondosan felépített és megírt könyv, hiteles karakterekkel és cselekménnyel. A fordítás is tetszett, végre egy ilyen szinten is igényes kiadó. A borító pedig nagyon szép és nagyon csajos, de ez is az igényes és ötletes értelemben.

A körülöttünk élő kütyük

Ez most egy kiakadós bejegyzés. 

Laptoptvásárlásban vagyunk, és, mint már írtam, a fényképező is tönkrement, sajnos javíthatatlan. Illetve az ötvenezres fényképeztő 39 ezer ft-ért javítja a szakszerviz, anélkül, hogy tudná, mi a baja. Szerencsére azért elvétve ugyan, de lehet még találni szakembert, aki megvizsgálja, és megmondja, hogy tönkrement a folyadékkristály a kijelzőn, az aksija is, illetve még valami, amire nem emlékszem. Ezek után kíváncsi vagyok, mihez kezdett volna vele a szakszerviz...

A lényeg, hogy hol vannak már azok az idők, amikor az ember összespórolja a pénzt, elmegy a boltba, megveszi az áhított dolgot, hazamegy, és örül neki. Áááá... józan paraszti ésszel azt mondhatnók, hogy aki a mai választékból nem tud választani, az jódolgában nem tudja, mit csinál. De szerintem ez nem így van. 

Az egész egy rohadt nagy stressz tud lenni. 

A technika embere (pl. én) az alábbi lépéseket hajtja végre:

- nem megy el csak úgy a boltba, hanem leül otthon az internet elé, és elkezd bogarászni.
- végignézi az ismert elektronikai webáruházak kínálatát
- kb. belövi, hogy azért az árért, amennyit rászán, mit kap
- kiválaszt pár modellt és elkezd véleményeket olvasni róluk
- kezd összezavarodni, mert totál ellentétes véleményeket olvas a felhasználóktól és a szakcikkek szerzőitől
- rájön, hogy többet kell rászánnia, mint amit tervezett
- kezdődik a procedúra újból, az emelt árkategóriában
- végül nagy nehezen leszűkül a választék kettőre
- megkéri egy ismerősét, akiről úgy gondolja, hogy ért hozzá, hogy véleményezze
- az egy harmadikat ajánl
- start over/kezdődik megint

Hát én most kb. itt tartok... Kiválasztottunk valamit a lányommal, merthogy neki lesz a laptop, és mivel ő a pörgős és sikeres blogger, a gép mellett fényképezőért is megy a sürgetés, de egyszerre egy lépés csak, addig fényképezzél kislányom a telefonoddal, úgyis a tiéd a legjobb a családban...

És akkor amikor megvan és csak egy utolsó csekkre ugrom be a boltba, hogy azért élőben is lássam harmadszor, a szakember a boltban közli, hogy jójó, minden paraméter oké, de ennek bizony nem túl erős a proceszora, ki tudja, hogy vinni fogja-e a SIMS3-at... vazz... elegem van... 

És szerintem a tanulság az, hogy kár, hogy ekkora választék van, és még nagyobb kár, hogy ennek ellenére állandóan valami kompromisszumot kell kötni. És csak gyűlik otthon az elektronikus hulladék. Csak a lényeg, az öröm vész el így...

Wisdom Jar

Elmaradtam a bejegyzésekkel, sajnos, de most máson dolgozom ezerrel, valahányszor csönd van itthon. A fényképezőnk is tönkrement, mert a másfél éves lecsapta a földre (az én hibám, persze, de hát egyszerűen nem tudok mindenre figyelni, minden pillanatban). Ezt az ötletet azonban szerettem volna leírni, bár így saját kép nélkül nem az igazi. 

Tavalyelőtt koleganőmtől kaptam ilyet karácsonyra, egy sima befőttes üveg, amelybe színes papírkák voltak beletéve szépen összehajtogatva, minden papíron valami idézet. Az idén is kaptam továbbfejlesztett változatot, és én is készítettem adventi ajándéknak karácsonyi helyett, és nemcsak idézeteket tettem bele, hanem kis csokikat, apróságokat, összesen 24 db-ot, a lista végtelen, kis túlzással 3 db tictacot is be lehet csomagolni:

- kis karácsonyfadísz vagy egyéb dísz

- bonbon

- marcipán

- csoki

- forró csoki

- süteménykiszúró

- kupon

- parfümminta

- körömlakk 

- és persze idézet, attól függően, ki kapja. 

A csokikat és a mütyüröket kétféle színű krepp-papírba csomagoltam és az üveg tetejére is ilyet vágtam, hogy fodros legyen. Színes szalad, és kész.

Szerintem inkább csajos ajándék, viszont nemcsak karácsonykor, hanem bármilyen alkalomra készíthető.  

Xmas fever

Minden évben egyre korábban kezdődik. Lassan már ott tartunk, mint a Harrods, akik már szeptemberben felállítják a karácsonyi kirakatot Londonban. Ilyenkor már minden valamirevaló háziasszony megírta a listákat, megtervezte a karácsonyfa és a lakásdekoráció idei stílusát, a menüt is természetesen, minden napra, harminc főre, nekiállt saját kezű ajándékokat gyártani az egész nagy rokonságnak, meghívott húsz gyereket, akikkel mézeskalácsot sütnek (olyat, ami tökéletesen tartja a formáját de már azonnal puha is és természetesen egyedi és színes díszítés is borítja, ja és persze bio), előre kitalálta és már ki is próbálta az alkalmi csillogó sminket és már bejelentkezett a fodrászhoz és a körmöshöz is. Tehát az ősz, mint olyan, kimaradt (na jó, leszámítva a Halloween-tökölést). Aztán, amint eljön a január, kezdődik a nyár. Mert az eddig gondosan kitalált és megsütött sütikből, husikból ellenség lesz, gonosz és egészségtelen kalória és zsírpárna, amitől azonnal meg kell szabadulni, mert hipphopp, jön a bikiniszezon. Így lesz a négy évszakból kettő. Na jó, esetleg aki nagyon háziasszonykodni akar, az Vízkeresztkor nekiállhat keresztszemezni a húsvéti terítőt, átmenetnek. 

Engem is elkap, de azért uralkodok rajta. Mert egyszerűen nem lehet mindent előre elkészíteni,  és a karácsony előtti utolsó napok igenis melósak. Aki dolgozni jár, annak meg duplán. És átmelózott napok és kényszerből átsütött és áttakarított esték és hétvégék után nem jön meg secperc a meghitt hangulat, főleg, amikor még krokettet is kell olajban sütni a szenteste vacsorájához. Sminkben és kisestélyiben.

Valahogy arra kell átállítanom magam, hogy nincs kényszer, és mindenki jobban jár, ha az anyuka nem utálja már helyből az egészet, hanem élvezi. Mert azért jó dolog kidekorálni a lakást, és szép a karácsonyfaégők fényében csillogó dísz, és olyan finom a fenyőillat, és olyan jó, amikor a gyerekek örülnek az ajándéknak, és olyan jó, hogy lehet tízig aludni, tévézni (még én is szoktam, pedig amúgy nem), megnézni a Keresztapa 1-2-3-at tizedszer (igen, vannak ilyen perverz karácsonyi szokásaink), ágyban reggelizni a beiglit (csak mákosat, és kétszer annyi legyen legalább a mák, mint a tészta), tejeskávéba mártogatni a mézeskalácsot, vörösboros vadat enni vacsorára knédlivel (elő a fagyasztóból, egy fél rekeszt szabadon hagyok, hogy legyen elég) és pezsgővel, gyertyafénynél. Tehát a cél: ENJOY. És az is jó, amikor megsütjük a mézeskalácsot (én begyúrom, csak jöjjön valaki és nyújtsa ki), és telnek meg egymás után a fémdobozok, és szeretem rétegezni a tésztafőző fazékba a töltött káposztát (két és fél kiló káposzta plusz a levelek, füstölt oldalassal, kaporral, kolbásszal és szalonnával, a darált húsos-rizses gombócban pedig apróra vágott füstölt színhússal) és otthagyni, hadd rotyogjon nagyon lassan, amíg én elmegyek meghallgatni a Handel Messiást (minden évben, mindig máshol, MÜPA vagy belvárosi templom, tényleg, az ideit ki kell nézni), és becsomagolom és rendszerezem az ajándékokat családonként külön szatyrokba, és úgy általában... ha még esik a hó is, akkor az külön ajándék.