Merry Christmas!

Fahéjas virágok

14 évvel ezelőtti Tina Extra Karácsonyból, kincsként őrzött recept. A dobozban mellette mazsolás-zabpelyhes keksz leledzik.

Kb. 30 darabhoz (dupla adag alatt nem szoktam nekiállni)

- 37 dkg liszt
- kis só
- 12 dkg cukor
- 1 tojás
- 20 dkg van vagy margarin (finom margarinnal is, a vajat megtarthatjuk másra)
- 1 teáskanál sütőpor
- 2 teáskanál őrölt fahéj

Ezeket összegyúrjuk és folpackba csomagolva hűvösre tesszük, kb 2 órára. Vagy egy éjszakára. Vagy kettőre. 

- porcukor a szóráshoz
- kis üveg piros lekvár (ribizli, málna, szeder, feketeribizli)
- a nyújtáshoz liszt/folpack/sütőpapír

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk, és kb. 5 cm-es virágformával kiszúrjuk. A virágok felébe lyukat szúrunk kis körrel, szívecskével, csillaggal. Ezt a műveletet már a tepsibe pakolva végzem el. Kb. 12 perc alatt sülnek meg. A lyukas formákat még forrón meghintjük porcukorral (kistányérra porcukrot szórok, és belenyomom őket). A teli virágokat megkenjük a felmelegített lekvárral (tényleg fel kell melegíteni, így könnyebb is lesz dolgozni vele, és jobban összeragadnak a sütik) és összeragasztjuk egy lyukassal. Kész!
 Én úgy szoktam, hogy csak akkor állok neki lekvározni, amikor már minden kisült. Egy nagy tálcát veszek elő, és oda sorakoztatom menet közben a tepsiből kivett virágokat, egyik oldalon a teli, másik oldalon a porcukrozott lyukas, és egyszerre lekvározok, szilikonecsettel.

Aprósütemények

Ilyenkorra már valamirevaló háziasszonyoknak illik megtölteni aprósütikkel a fémdobozokat... Haha...

Nem nagyon szeretek aprósütit csinálni, sokkal szívesebben gyúrok be kelt tésztát még akkor is, ha az elején ragacsos és nem látszik, hogy abból valaha is lesz-e rugalmas valami, amit élmény gyúrkodni, hogysem ragadós masszát nyújtogassak x mm vastagra, szúrkodjak egyenként, tegyem át valahogy a tepsire úgy, hogy közben ne formátlanodjon/szakadjon el, utána még szúrjam ki a felének a közepét, ha kisült még forrón ragasztgassam/porcukrozzam.

Viszont azért minden évben neki kell állni, és két aprósütemény mindenképpen készül, az egyik a mézeskalács (a képektől rosszul leszünk, ilyeneket csak Limara tud, de az alaprecept nagyon jól használható, többszörösen tesztelve, annál szebb lesz, minél vékonyabbra nyújtjuk), a másik egy fahéjas-málnalekváros, recept jön majd. 

Menet közben végiggondoltam, hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni az aprósütizés folyamatát. 

1. Nagyon kedves dolog bevonni a gyerekeket, nade... csak a tészta egy kis részénél, és csak kisimult idegzettel. Lehetetlen másfél kiló lisztből begyúrt tésztát gyerekkel együtt sütni. Szóval van előnye annak is, ha alszik a kölök. 

2. Kell legalább 3 tepsi, szerencsére ennyit szoktak adni a sütőkhöz. Több is lehet, csak akkor nagyon multitasking-jellegű lesz a workshop.

3. A begyúrás és a sütés nem egyszerre történik, pihentetni kell a masszát. Az a jó tészta, amely nem megy tönkre, ha pár napot áll (mindkettő ilyen), mert a hátunk közepére nem kívánjuk mégsem a nyújtogatást, hiába volt az előző napi fellelkesülés. 

4. Mielőtt nekiállnánk, rakjunk rendet. És miután elkészült minden, szintén.  Ennek az az előnye, hogy nem leszünk feleslegesen idegesek, és nem kezdünk el lisztes kézzel pakolni, fiókokat huzigálni, hogy aztán annál nagyobb legyen a k(á)osz. 

5. A tészta begyúrása előtt nem hülyeség minden hozzávalót előkészíteni, lsd. az előző pontot. 

6. A nyújtás előtt szintén nem árt rendet rakni és elég nagy nyújtófelületet biztosítani.

7. Sütőpapír a tepsikre (ne legyen túl nagy, mert ha felhajlik a széle, akkor felkunkorodhat a süti is), sütő bebosszantása. 

7. Aranyat ér egy szilikon nyújtólap. Kb. 2200 Ft, és mivel MINDENT ki lehet rajta nyújtani anélkül, hogy ráragadna, és NEM KELL alálisztezni, garantáltan kisebb a kosz. Ha nincs, akkor megteszi szilikonos sütőpapír is.

8. Ez utóbbi mehet a tészta tetejére is, akkor két lap között nyújtunk, és nincs ragacs a nyújtófán. Sem liszt :P

9. Nem kell egyszerre kinyújtani az egész tésztát, pláne ilyen hadseregnyi adagoknál, elég egyszerre öklömnyit lecsípni belőle. Úgyis húszszor fogjuk újra nyújtani, nem kell az elején megutálni az egészet. 

10. Jöhet a kiszúrás. Egyszerre csak egy formával haladjunk, szúr-mozgat (hogy garantáltan el legyen vágva), következő elem szúr-mozgat. Ha egyszerre csak egyet használunk és nem egyesével rakjuk a tepsibe, az igenis időhatékony. Próbáljunk meg minél jobban gazdálkodni, hogy minél kevesebbet kelljen újra begyúrni és nyújtani. Nem árt, ha van néhány pici kiszúróforma is, amivel a kisebb leeső darabok formázhatók. Ezeket tölteni/cukormázazni nem érdemes, de mégis ezeket kapkodják el először a srácok. 

11. A három tepsiben ugyeugye már ott figyel a sütőpapír és a sütő is meleg már. Ha nem, akkor házi feladat egyes.

12. Ha nem ragad nagyon a tészta, akkor egyszerre felpakolunk kb. 5-6 kiszúrt darabot a kezünkbe és tehetjük szép sorban a sütőlapra, azért a biztonság kedvéért kb. egy-másfél centi távolságra egymástól. Ha  kész egy tepsi, gyorsan mehet be. 

13. Kiszúrás és pakolás a második tepsibe, ha tele van, megy be ez is. 

14. Ugyanez a harmadikkal. Közben persze már a sokadik újragyúrásnál tartunk, illetve csípjük a következő darabot a masszából. 

15. Ha az első elkészült, tepsi kikap, alá edényfogó vagy újság, hogy védjük a konyhapultot. Azbesztkézzel (sztem 35 éves korára minden nőnél kialakul) egyesével lekapkodjuk a sütiket, kezdőbbek a sütőpapír úgyis felkunkorodott szélénél fogva lerázzák a sütiket egy odakészített tálcára. Nem túl magasról, hogy ne törjenek. Ilyenkor még lehet, hogy puhák, talán érdemes várni kb. 1 percet, azalatt általában megkeményednek.

16. Újranyújtás-kiszúrás x-szer ismételve. Ha esetleg az egyik tepsiben barnábbra sül az aprónép, akkor sincs tragédia, mézeseknek kifejezetten jól áll, egy bizonyos határig persze.

Talált vágyak osztálya

Kedvelem a Pioneer kiadó könyveit, és valószínűleg a könyvtár is így van vele, plusz szerencsém is van, mert sikerült elkapnom jópárat a sikerlistás polcról az elmúlt hónapokban. Volt, ami nem jött be, de volt, ami igen. Ezt olvastam tegnap, és tényleg az, aminek hirdeti magát: a téma ellenére nem egy depressziós ráknapló (más se hiányozna, abból, azt hiszem, érthető okok miatt elegem van), sokkal inkább a kapcsolatokról szól, és életszaga van. Tetszett az indítás, azért mentem tovább (sajnos elk_rvultam annyiból, hogy ha nem jön be egy könyv, simán félbehagyom és viszem vissza olvasatlanul). Nem akar túl sokat, ügyesen, gondosan felépített és megírt könyv, hiteles karakterekkel és cselekménnyel. A fordítás is tetszett, végre egy ilyen szinten is igényes kiadó. A borító pedig nagyon szép és nagyon csajos, de ez is az igényes és ötletes értelemben.

A körülöttünk élő kütyük

Ez most egy kiakadós bejegyzés. 

Laptoptvásárlásban vagyunk, és, mint már írtam, a fényképező is tönkrement, sajnos javíthatatlan. Illetve az ötvenezres fényképeztő 39 ezer ft-ért javítja a szakszerviz, anélkül, hogy tudná, mi a baja. Szerencsére azért elvétve ugyan, de lehet még találni szakembert, aki megvizsgálja, és megmondja, hogy tönkrement a folyadékkristály a kijelzőn, az aksija is, illetve még valami, amire nem emlékszem. Ezek után kíváncsi vagyok, mihez kezdett volna vele a szakszerviz...

A lényeg, hogy hol vannak már azok az idők, amikor az ember összespórolja a pénzt, elmegy a boltba, megveszi az áhított dolgot, hazamegy, és örül neki. Áááá... józan paraszti ésszel azt mondhatnók, hogy aki a mai választékból nem tud választani, az jódolgában nem tudja, mit csinál. De szerintem ez nem így van. 

Az egész egy rohadt nagy stressz tud lenni. 

A technika embere (pl. én) az alábbi lépéseket hajtja végre:

- nem megy el csak úgy a boltba, hanem leül otthon az internet elé, és elkezd bogarászni.
- végignézi az ismert elektronikai webáruházak kínálatát
- kb. belövi, hogy azért az árért, amennyit rászán, mit kap
- kiválaszt pár modellt és elkezd véleményeket olvasni róluk
- kezd összezavarodni, mert totál ellentétes véleményeket olvas a felhasználóktól és a szakcikkek szerzőitől
- rájön, hogy többet kell rászánnia, mint amit tervezett
- kezdődik a procedúra újból, az emelt árkategóriában
- végül nagy nehezen leszűkül a választék kettőre
- megkéri egy ismerősét, akiről úgy gondolja, hogy ért hozzá, hogy véleményezze
- az egy harmadikat ajánl
- start over/kezdődik megint

Hát én most kb. itt tartok... Kiválasztottunk valamit a lányommal, merthogy neki lesz a laptop, és mivel ő a pörgős és sikeres blogger, a gép mellett fényképezőért is megy a sürgetés, de egyszerre egy lépés csak, addig fényképezzél kislányom a telefonoddal, úgyis a tiéd a legjobb a családban...

És akkor amikor megvan és csak egy utolsó csekkre ugrom be a boltba, hogy azért élőben is lássam harmadszor, a szakember a boltban közli, hogy jójó, minden paraméter oké, de ennek bizony nem túl erős a proceszora, ki tudja, hogy vinni fogja-e a SIMS3-at... vazz... elegem van... 

És szerintem a tanulság az, hogy kár, hogy ekkora választék van, és még nagyobb kár, hogy ennek ellenére állandóan valami kompromisszumot kell kötni. És csak gyűlik otthon az elektronikus hulladék. Csak a lényeg, az öröm vész el így...

Wisdom Jar

Elmaradtam a bejegyzésekkel, sajnos, de most máson dolgozom ezerrel, valahányszor csönd van itthon. A fényképezőnk is tönkrement, mert a másfél éves lecsapta a földre (az én hibám, persze, de hát egyszerűen nem tudok mindenre figyelni, minden pillanatban). Ezt az ötletet azonban szerettem volna leírni, bár így saját kép nélkül nem az igazi. 

Tavalyelőtt koleganőmtől kaptam ilyet karácsonyra, egy sima befőttes üveg, amelybe színes papírkák voltak beletéve szépen összehajtogatva, minden papíron valami idézet. Az idén is kaptam továbbfejlesztett változatot, és én is készítettem adventi ajándéknak karácsonyi helyett, és nemcsak idézeteket tettem bele, hanem kis csokikat, apróságokat, összesen 24 db-ot, a lista végtelen, kis túlzással 3 db tictacot is be lehet csomagolni:

- kis karácsonyfadísz vagy egyéb dísz

- bonbon

- marcipán

- csoki

- forró csoki

- süteménykiszúró

- kupon

- parfümminta

- körömlakk 

- és persze idézet, attól függően, ki kapja. 

A csokikat és a mütyüröket kétféle színű krepp-papírba csomagoltam és az üveg tetejére is ilyet vágtam, hogy fodros legyen. Színes szalad, és kész.

Szerintem inkább csajos ajándék, viszont nemcsak karácsonykor, hanem bármilyen alkalomra készíthető.  

Xmas fever

Minden évben egyre korábban kezdődik. Lassan már ott tartunk, mint a Harrods, akik már szeptemberben felállítják a karácsonyi kirakatot Londonban. Ilyenkor már minden valamirevaló háziasszony megírta a listákat, megtervezte a karácsonyfa és a lakásdekoráció idei stílusát, a menüt is természetesen, minden napra, harminc főre, nekiállt saját kezű ajándékokat gyártani az egész nagy rokonságnak, meghívott húsz gyereket, akikkel mézeskalácsot sütnek (olyat, ami tökéletesen tartja a formáját de már azonnal puha is és természetesen egyedi és színes díszítés is borítja, ja és persze bio), előre kitalálta és már ki is próbálta az alkalmi csillogó sminket és már bejelentkezett a fodrászhoz és a körmöshöz is. Tehát az ősz, mint olyan, kimaradt (na jó, leszámítva a Halloween-tökölést). Aztán, amint eljön a január, kezdődik a nyár. Mert az eddig gondosan kitalált és megsütött sütikből, husikból ellenség lesz, gonosz és egészségtelen kalória és zsírpárna, amitől azonnal meg kell szabadulni, mert hipphopp, jön a bikiniszezon. Így lesz a négy évszakból kettő. Na jó, esetleg aki nagyon háziasszonykodni akar, az Vízkeresztkor nekiállhat keresztszemezni a húsvéti terítőt, átmenetnek. 

Engem is elkap, de azért uralkodok rajta. Mert egyszerűen nem lehet mindent előre elkészíteni,  és a karácsony előtti utolsó napok igenis melósak. Aki dolgozni jár, annak meg duplán. És átmelózott napok és kényszerből átsütött és áttakarított esték és hétvégék után nem jön meg secperc a meghitt hangulat, főleg, amikor még krokettet is kell olajban sütni a szenteste vacsorájához. Sminkben és kisestélyiben.

Valahogy arra kell átállítanom magam, hogy nincs kényszer, és mindenki jobban jár, ha az anyuka nem utálja már helyből az egészet, hanem élvezi. Mert azért jó dolog kidekorálni a lakást, és szép a karácsonyfaégők fényében csillogó dísz, és olyan finom a fenyőillat, és olyan jó, amikor a gyerekek örülnek az ajándéknak, és olyan jó, hogy lehet tízig aludni, tévézni (még én is szoktam, pedig amúgy nem), megnézni a Keresztapa 1-2-3-at tizedszer (igen, vannak ilyen perverz karácsonyi szokásaink), ágyban reggelizni a beiglit (csak mákosat, és kétszer annyi legyen legalább a mák, mint a tészta), tejeskávéba mártogatni a mézeskalácsot, vörösboros vadat enni vacsorára knédlivel (elő a fagyasztóból, egy fél rekeszt szabadon hagyok, hogy legyen elég) és pezsgővel, gyertyafénynél. Tehát a cél: ENJOY. És az is jó, amikor megsütjük a mézeskalácsot (én begyúrom, csak jöjjön valaki és nyújtsa ki), és telnek meg egymás után a fémdobozok, és szeretem rétegezni a tésztafőző fazékba a töltött káposztát (két és fél kiló káposzta plusz a levelek, füstölt oldalassal, kaporral, kolbásszal és szalonnával, a darált húsos-rizses gombócban pedig apróra vágott füstölt színhússal) és otthagyni, hadd rotyogjon nagyon lassan, amíg én elmegyek meghallgatni a Handel Messiást (minden évben, mindig máshol, MÜPA vagy belvárosi templom, tényleg, az ideit ki kell nézni), és becsomagolom és rendszerezem az ajándékokat családonként külön szatyrokba, és úgy általában... ha még esik a hó is, akkor az külön ajándék.

Baba-képeskönyv

Nem több és nem kevesebb, egyszerű képek babáknak. 

A baba integet, eszik, alszik, fürdik, ott a zokni, a sapka, az állatok, a járművek, mindegyikből egyszerű, könnyen felismerhető, egyértelmű kép. Nem nagy művészet, semmi különös, de pont mostanra való (másfél éves lesz jövő héten), amikor kezd beszélni és már mindent felismer, ami benne van. 

Úgy örülök, amikor eltalálom, hogy ki minek örül, és a kisfiam most nagyon örül ennek a könyvnek. Ügyesen jeleli és/vagy próbálja mondani, mit lát, és nagyon boldog, amikor megértem, vagy amikor ő megtalálja, amit én kérdezek.

Winter is Coming

Micsoda bölcs megállapítás, így november elején, nade nem minden az, aminek látszik... az emberek egyik fele a hóra és a hidegre gondol, a másik fele viszont inkább már a tavaszt várja, mert március 31-én folytatódik a Tél :) Szóval akkor kezdi vetíteni az HBO a Trónok harca harmadik évadát. Pár hete kezdtem el nézni, két Downton Abbey között, és hát nagyon, nagyon, nagyon. Pedig hát én se a Harry Pottert, se a Gyűrűk urát, se semmit, aminek bármi köze van a misztikumhoz... ez családi vonás, a mindent és gyorsan olvasó génjeinkből hiányzik ez varázslós DNS alkatilag is, és a hitünkkel sem egyeztethető össze. 

Akkor hát ez meg miért? Azt én sem tudom. De tetszik. Lehet, hogy csak a Tudorok utáni elvonási tünetre akartak gyógyírt adni ott az HBO-nál, de bejött nekik. Az első öt perc volt a húzós, de előre szóltak, hogy ne kapcsoljam le, és onnantól be fog jönni, és valóban. A misztikus szál jelen van ugyan, de egyelőre csak mellékesen, a szereplők sokasága és a történet kidolgozottsága viszont egészen elképesztő, magával ragadó és tiszteletet parancsoló (és ezért fér bele még a sárkány is, ami azért máskülönben biztosan kiverné a biztosítékot). Az író nem titkolja, hogy a középkori angol rózsák háborúja ihlette a történetet, és valóban, egymással versengő uralkodó családokat látunk, jellemük, viszonyaik a legeslegapróbb részletekig kidolgozva, ahogy a trónért, a területekért, egymásért vagy egymás ellen harcolnak. 

 

A szereplők mellett ugyanilyen gondos részletességgel rajzolódik ki a háttér: a földrajz, a városok, az éghajlat, a nyelvek. Fantasztikus élmény és hihetetlen kemény munka lehetett mindezt kitalálni, és ugyanekkora élmény bogarászni a térképeket, az internetet, hogy ki kicsoda és kivel van, de mostanra már komoly adatbázisok segítik a nézőt/olvasót. 

Nagyon szép, kosztümös, látványos film, l'amour, csata, jellemek, effektek, szép tájak az erdőtől a sivatagig, sok-sok már ismert és itt ismertté váló színésszel és híressé vált szállóigékkel. 

UI: már külön Game of Thrones szakácskönyv is van, ha lehetne választani, azért inkább Mrs. Patmore főztjét kérném :)

Amikor várni kell, és mindenki minket bámul...

Mert van ilyen. Elég sokszor. És mert akármilyen nagy a nagyobbik gyerek, mégsem lehet egyedül elküldeni az ortopédiára, ma is ebben volt részünk. Az első időpont volt a miénk ma, emiatt egy picit reménykedtem, hogy nem lesz az, ami májusban volt, hogy két és fél órát vártunk, az akkor pont egyévessel, aki még épphogy nem tudott járni, viszont úgy általában haladni már annál inkább, előre, hátra, négykézláb, hason, ahogy kell. Hát azt azért mégsem lehet, ahhoz képest a mai ujjgyakorlat volt így, hogy már biztosan megy. Ja, lépcsőn lefelé még nem. És hát mi tetszett meg neki? A lépcső mellett a rámpa. Amire nagyon jó felfelé menni, egy idő után már vigyorogva, biztosan, futva, csőrös üveggel a szájban, háztartási keksszel a kézben, takarót a földön húzva, stb. Lefelé még óvatosan, aztán már az is megy gond nélkül. És akkor jön a lépcső! Mert mégiscsak az az igazi kihívás, ami nem hagyja nyugton az én élénk, mozgékony, újra fogékony, találékony és felfedező típusú (egyetlen szóval kifejezve égedelem) gyerekemet (ugye milyen fontos dolgok ezek, olvasni minden szihológus-válaszol- cikkben, örüljünk, ha ilyen a gyerek, mert az hosszú távon nagyon jó lesz mindenkinek). Azon már a szemem sem rebbent, hogy lehajol és kézzel matat a lépcsőn. Azon se, amikor a ledobott csőrösből ivott. Amikor a keksszel kezdte ütögetni a székeket, akkor már rángatózott egy kicsit az állam (jó, mentség, hogy közben már eltelt másfél óra), de amikor muszáj volt már odaadni a takaróját (hogy mért nem szeretett meg egy miniatűr macit, rongyot, stb, mért pont a kötött takarót, ami lelóg a földre és ráadásul lassan is szárad), akkor már nem volt őszinte a mosolyom. És persze mindenki a gyereket nézi, mert mindenki gyökeret eresztett már a váróban, az időpontunkhoz képest két óra elteltével jutottunk be, gondolom a felnőtt rendelésen is hasonló volt az arány, legalábbis az egyre kevesebb szabad székből erre lehetett következtetni. 

És ami még feltűnt a gyerekrendelésen, hogy az apukák száma elenyésző. Konkrétan kettőt láttunk az egész délelőtt során, szemben a kb. 15 anyukával. Tehát, ha ortopédiára kell vinni a gyereket, 80%-ban a nők vesznek ki szabadságot, szenvednek a gyerekkel, hogy lekössék, etessék, megnyugtassák a röntgen előtt, secperc levetkőztessék, amikor végre bejutnak, hónuk alatt tartsák az esernyőt, a kabátokat, a táskát, a teát, a macit, a mesekönyvet, mert szabad szék már nincs..  És közben szégyelli magát az ember veszettül, amikor meglátja azt az anyukát, aki megbuherált rozoga babakocsiból halmozottan sérült kislányt emel be a röntgenbe, aki soha nem fog ugrálni a lépcsőn.

Egy-egy ilyen alkalommal jobban elfáradok, mint máskor egy húzósabb munkanap után. Hát igen, ez is része a dicső anyaságnak...

Babaital - KUBU sütőtök-alma

Ez is egy nagyon egyszerű dolog, a sütőtököt és a meghámozott almát kockákra vágtam (arány és mennyiség változhat), kis gyömbért adtam hozzá (szárított, por), felforraltam, pár percet főtt, hamar megpuhult. Az egészet leturmixoltam, tettem bele kis mézet. Ha kihűlt, érdemes leszűrni, de nem túl sűrű szűrőn. Használat előtt felrázandó. 5 napig eláll a hűtőben.

Babaital - almahéjból

Azt hittem, feltaláltam a spanyolviaszt, aztán rákeresve látom ám, hogy nem csak én... 

Az almát alaposan megmosom, a héját levágom (ez nyilván akkor fordul elő, amikor kell valamire hámozott alma, pl. almás pite). A héjat pohárba teszem, és leöntöm forró vízzel. Ennyi :) Se cukor, se fűszer nem kell bele (de mehet az is, pl. szegfűszeg). Szoktam nagyobb kancsóval is csinálni, ha több héj van, mert én is szeretem.

Enni tanul a baba - egyedül!

Egyik nap eszembe jutott, hogy a nagyobb fiam nagyon hamar megtanult egyedül enni, és milyen jó is volt ez nekem, úgyhogy elkezdtük a gyakorlást a kisebbel is. Gondoltam, alkossunk valami olyan főzeléket, ami nem darabos, hogy rá kelljen ügyeskedni a kanálra, és nem túl folyós, mert azért nem szúrok ki annyira magammal. IKEA ráadhatós előke (a két nagy a békával nőtt fel, az is jó persze, de az nem takarja az ujjat), három (!) kiskanál (kettő a gyereknél, egy nálam, hogy azért egyen is valamit). A mi krumplifőzelékünkből szedtem neki, jól összetörtem villával, kikevertem, oszt hajrá. Nem ment rosszul, ez a két kanalas dolog jó, persze x-szer landolt a földön mindkettő. Tegnap aztán borsófőzelék volt, és azt nem pépesítettem, hanem hajrá. Ügyesen próbálkozott a kanalakkal, de aztán győzött az éhség :) De lehet, hogy ez volt a bosszú, amiért fiú létére rózsaszín tányért adtam neki.

Tegnapi ebédem

Mozzarella (Spar Budget, a legjobb, tényleg, és kellemes ráadásként és a legolcsóbb is egyben), paradicsom (amíg még van napérlelte, magyar), bazsalikom az ablakból, pár csepp tökmagolaj és tökmag (meg is lehet pirítani). Hozzá a legújabb Stahl Konyhája, csönd és nyugalom, a tökéletes ebéd.

Összegző - unalmas bejegyzés magamnak

A Downton Abbey FB oldala tette közzé ezt a képet, nagyon tetszik, a táblán lehet jelölni, hogy milyen készleteket kell pótolni. Azt nem mondom, hogy én is gyártani fogok egy ilyet, de van még hová fejlődni bevásárlás terén. Ami mostanában beválik: egyszerre csak 3-4 napot tervezek meg, annál tovább úgysem lehet kibírni ekkora családdal boltba menetel nélkül. Ennyi időre nem kell telepakolni a csomagtartót, lehet listát írni és ahhoz szigorúan tartani magam (hát, itt még kell fejlődni). A másik, hogy nem főzök egyszerre nagy adagokat, csak amennyi elfogy, max. maradjon másnap ebédre egy felnőtt+egy bébi adag, ha olyan, amiről tudom, hogy meg is fogom enni. Így kevesebbet kell újrahasznosítani (a kutyának adni). A múltkori molyinvázió óta igyekszem szellősen tartani a spejz-szekrényt is, és mivel úgyis kell boltba menni, nem tankolok fel egyszerre 10 kg lisztet, bármilyen gyorsan elhasználok annyit a sütésekhez, mert előbb-utóbb úgyis molyos lesz sajnos. Dió, mazsola, köles, magok befőttes üvegekbe mennek. 

A másik, ami beválik mostanában, az a mindenre használható műanyag doboz. A mennyiség miatt a legegyszerűbbre/legolcsóbbra mentem rá az Ikeában, és múlt héten bevetettem a saját szekrényemben is. Amíg a (leendő) beépített gardróbszekrény helyén még babaágy és pelenkázó áll, nekem van a legkisebb szekrényem, ami nem is baj, mert igazából elég, szeretem, ha a ruhákat is átjárja a "flow", azaz jöjjenek és menjenek. A saját cuccaimat és a két fiú ruháit (ők nem szólnak bele, a lányom és a férjem folytat gyűjtögető életmódot) rendszeresen, évszakonként selejtezem, továbbadom, elajándékozom. Nálunk a védőnők gyűjtenek és osztanak, nem kell messzire vinni a szatyrokat. Viszont a szekrényemben kevés a polc, de nem is kell több, inkább ide is dobozokat vezettem be, kisebbeket-nagyobbakat. Így ha valahol kupi lesz, nem kell az egész szekrényt kirámolni, ahhoz nagy lelkierő kell, egy kisebb dobozhoz kevesebb is elég :)

I have a dream :)

Joel Osteen a legnagyobb létszámú amerikai gyülekezet, a baptista Lakewood Church pásztora Texasban. Istentiszteleteiket a tévében is lehet nézni, valamint számtalan prédikációja érhető el az interneten is. Ami miatt én szeretem hallgatni, az az, hogy nagyon egyszerűen beszél, szépen, érthetően (pedig amerikai - sorry, bár az if I will szerkezeteivel nem tudok kibékülni, de nem ez a lényeg), mindennapi témákról abszolúte gyakorlati szemszögből, amelyek nemcsak a keresztény hívőket foglalkoztatják. Sikere példátlan, könyvei toplistások az Amazonon, két és fél millió követője van a Facebookon, tanításait is milliók nézik. Életvezetési tanácsai bibliai történeteken alapulnak, lelkesedése ragadós, pozitív gondolatai nagyon inspiratívak. Sokan kritizálják keresztény körökben, hogy fél órás prédikációiban nem elég magvas és mély üzeneteket közvetít, de szerintem ez nem baj. Nem vagyunk egyformák, szükség van erre is, arra is, és vitathatatlan, hogy Joel tehetséges, ehhez ért, és ebben sikeres. Mások pedig másban.

Tegnap a FB oldalára tette ki az alábbit:

God planted a dream in your heart for a reason.

No one else can dream it for you.

No one else will accomplish it for you.

Isten nem véletlenül ültetett álmot a szívedbe.

Senki nem álmodhatja helyetted.

És senki nem teljesítheti be helyetted.

Ez a téma már több üzenetben is felmerült a közelmúltban, kell ennél több buzdítás a szárnyalásra ? 

:)

REKLÁM - Keane koncert október 30-án

Ha van valami, amire hosszú évek óta várok/vágyom, akkor ez az. Amióta először megkaptam kölcsön a legelső albumukat, azóta abszolúte number one. Az a gyönyörű brit angol, azok a jó kis szövegek, és az a kellemes tinglitangli zene, fantasztikus :) És most, 7 év után, jönnek végre hozzánk is (Pecsa Music Hall)! Ez egy régebbi daluk linkje, szerintem a legismertebb számuk, de a legújabb albumuk is király! Már csak 7-et kell aludni :)

Tanyu klub

Tegnap este kimenőm volt, a Terézanyu Klubban voltam. Másfél évvel ezelőtt találkoztam először a Klubbal a pályázatok kapcsán, és azóta ha tudok, megyek a havonkénti klubtalálkozókra. Ami azért érdekes, mert én aztán egyáltalán nem szeretem ezeket a körben ülünk és nyitottan, pozitívan beszélgetünk szeánszokat, sikerült már az egyetemen megutálnom a műfajt. Ugyanis soha nem működött, mert többnyire az lett a vége, hogy kéretlen tanácsok és tapasztalatok özöne árasztotta el azt, aki komolyan vette a dolgot és megosztott magáról valamit. 

Itt nem erről van szó, és Rácz Zsuzsi személye és coaching tapasztalata több, mint garancia arra, hogy ez elő ne fordulhasson. De nem is fordul elő. A legkülönbözőbb helyekről, háttérből, korosztályból vagyunk mi nők, egymás között, és ha megszólalunk, az olyan, mintha magunkban gondolkodnánk. Ez nem ötletelő brainstorming klub, itt nem kell eljutni valahonnan valahová, nem vesézünk ki problémákat, pedig azért óhatatlanul felszínre kerül jónéhány, hiszen mindannyian hétköznapi életet élünk, onnan jövünk. Itt nem a másik mondanivalóját fűzzük tovább, hanem mindenki saját magából hozza elő azokat gondolatokat, amelyek a téma vagy az előtte szólók kapcsán kikívánkoznak és nem baj, ha nem sikerül egész mondatokat alkotni, és az sem baj, ha peregnek a könnyek. 

Tegnap este Goethe-idézettel kezdtünk és zártunk:  “A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” Agyam már fogalmazta is a nagy igazságokat, hogy mennyire fontos, hogy biztos gyökereket növesszenek  a gyerekeink, tisztességet, becsületességet, szorgalmat, kitartást, milyen nagy szavak, és kapjanak szárnyakat is, azaz lehetőségeket, amelyekkel élhetnek majd. Igen, ez is benne van, persze. De neked, drága Will-Ma, észre kellett venned ismét, hogy mennyire földhözragadt vagy. Mert mennyi ihletet kaptál, amikor az amúgy igaz és helyes igazságaidon túllépve egyszerre kezdett el ábrándozni a szárnyakról tizenvalahány nő, és kiderült, hogy fiatal, idősebb, mindenkinek van titkos vágyálma, mindenki élt át már szárnyalást, olyan területen, amelyről nem is gondoltad volna, és milyen jó, hogy te is elszakadtál egy kicsit a sáros anyaföldtől, és eleresztetted a gondolataidat és szárnyaltál. És milyen jó, hogy ami hetek óta foglalkoztat, és üzeneteket kapsz hozzá innen-onnan, prédikációból, beszélgetésekből, álmokból, elejtett félmondatokból is, az most ismét megerősítést nyert. Mert nemcsak a te bejáratott utad van, amelyen szenvedsz nap mint nap, nem tudsz kilépni magadból, mert szorgalmas vagy és rendes és hihetetlen teherbírású és kemény, mert megedzett az élet, és vonszolod a sáros, nehéz bakancsot a lábadon, és nem veszed észre, hogy ez nem minden, a világ nem te vagy.  

Nagy újdonság nekem ez. És nem félreértendő, semmi ezoterika, nem meditálunk, nem relaxálunk, nem megyünk le alfába, csak beszélgetünk. Nők, egymás közt.

Őszi csillagocskák

Tegnap este kimenőm volt, és a kellemes estéről hazafelé jövet nagy örömmel láttam meg a Körtéren (fényszennyezés a javából, és ha onnan látszik, akkor bárhonnan) a Jupitert, este tíz felé. Érdemes megkeresni, nagyon-nagyon fényes, eltéveszthetetlen, Kelet felé nézve a legfényesebb csillag az égen (igazából bolygó ám, és már egy egyszerűbb távcsővel is ki lehet venni a 4 holdját, amelyek miatt Galilei forradalmasította a fizikát.

Ha gyakran figyeljük, látszik, hogy bolygó, mert a csillagokhoz képest vándorol, napról napra megy arrébb. 

Most jó közel van hozzá a Bika csillagkép a Fiastyúkkal, szóval egy kis területen nagyon sok a szép látnivaló, Orionida hullócsillagokkal vagy azok nélkül is. Én ma biztosan távcsövezek este.

Aki egy kis kihívásra vágyik, és tud angolul egy kicsit, annak ajánlom a BBC-n mostanában futó műsort, de nem is a műsor a lényeg (sajnos én sem tudom fogni), hanem az, hogy van egy lista, amelyben Sir Patrick Moore (ilyen névvel muszáj odafigyelnünk rá :) a legszebb téli égi látnivalókat sorolja fel, és az a feladat, hogy ezek közül minél többet megkeressünk. Az alábbi kép is a BBC-ről származik, és jól mutatja együtt a Jupitert és a két ködös foltot. A Fiastyúk abszolúte élvezhető szabad szemmel Budapestről is, ha nem is a Körtérről, a vörös csillag (Aldebaran) körüli Hyádok inkább csak vidékről.

Orionidák a hosszú hétvégére

Ismét lehet hullócsillagokra vadászni, és még az időjárás is kegyes, viszonylag elviselhető még az esti hőmérséklet (télikabát, forró tea). A rossz hír az, hogy ez a meteorraj is inkább később támad, éjfél után jóval, és hát kösz... mivel közel másfél éve nem aludtam végig egyetlen éjszakát sem (nem, nem kérek tippeket, ez van, majd megoldódik), így ezt most nehezen tudom elképzelni, de azért van a hosszú hétvége, hogy hátha. Ráadásul itt nekem a DK-i horizont sem az igazi, fény és fa, úgyhogy duplán ki kell várni az éjszakát, sőt ilyenkor még inkább a hajnalt. 

Az Orion csillagkép egyébként vitathatatlan kedvencem és biztosan nem vagyok ezzel egyedül. DK felé kell keresni,és nehéz eltéveszteni, mert hamar meglesz a három csillag, ami teljesen egy vonalban áll. Ez az Orion, a nagy vadász öve. A bal felső válla egy hatalmas vöröses csillag, és kb. innen várhatjuk a hullócsillagokat, de hát persze nemcsak innen érkezhetnek. Várakozás közben figyeljük az alsó látóhatárt is, mert az északi félteke legfényesebb csillaga is jön fel lassan, a Szíriusz. 

A másik házi feladat a Fiastyúk (the Pleiades, the Seven Sisters) megkeresése (megéri!!!), ráadásul már korábban is élvezhető. Minél sötétebb van, annál szebb. Egy fényes foltot kell keresni, ami szabad szemmel is, vagy bármilyen távcsővel, látcsővel, ami van, 7 fényes csillagra bontható. Tényleg gyönyörű látvány. Az alábbi ábra segít, ha már megvan az Orion öve, akkor ez is meglesz.

Folyt. köv...

New Maggie-quote - how true

My dear, when tragedies strike, we try to find someone to blame. 

And in the absence of a suitable candidate, we usually blame ourselves.

Fifty shades of romance

Koleganőmmel ebook olvasók tesztjeit olvasgatjuk, válogatunk, nézegetünk, és nyavalygunk, mert az USÁ-ban kb. feleannyiért vehetnénk meg a nyertesnek tűnő kütyüt, mint itthon. A projekt részeként letöltöttem a telefonomra egy ingyenes ebook olvasót, és feltöltöttem rá néhány könyvet, többek közt az idei év egyik abszolúte felkapott és megosztó alkotását, a Fifty Shades of Grey-t. Ott figyelt egy ideig, mert én most Trónok harca-fan vagyok éppen, és az azért kitart egy darabig. Viszont, mit hoz az élet, ismét ráklikkeltem egyik kedvenc gyűjteményemre, szakmai ártalom, és könnyesre röhögtem magam a félrefordításokon (aztán meg nyavalyogtam egy sort, hogy hogyan kaphatnak munkát egyesek, ilyen elementáris fordítási hibákkal, mások meg a közelébe se férnek a kásásfazéknak). 

Na, sok a szöveg, elkezdtem olvasni, mert már a férjem is arról a könyvről kérdezett. 

Hát nem tagadom, hogy sikerült gyorsan abszolválni az első kötetet :)

Egy hihetetlenül romantikus történetet kapunk, amelyet egyedül a gondosan és néha a kelleténél hosszabban kidolgozott körítés (a szexjelenetek leírása) különböztet meg a Romana füzetektől. Pont úgy, ahogy a Twilight sorozatot a tinivámpíros ötlet tette sikeressé a számtalan Rómeó és Júlia történet közül. Kell egy jó ötlet, valami épphogy csak különleges, ha vámpír-sztorit el lehet adni manapság, akkor bármit, és ebbe ágyazz bele egy teljesen átlagos történetet. Jelen esetben adott egy iszonyatosan jóképű multimilliárdos fiatal CEO csávó (27 éves, bakker!) és egy átlagosnál is átlagosabb főiskolás lány, akik összejönnek. Az elején persze nem megy simán, mert hamar kiderül, hogy a srác egy perverz állat, aki szerződést akar aláíratni a  lánnyal, hogy miket csinálhat vele. Szegény ártatlan kislány meg azt sem tudja, mi van, de nem bír ellenállni a sármőrnek, akiről azért elég hamar megsejtjük, hogy valami piszkos gyerekkori trauma állhat a háttérben, és onnantól kezdve sajnáljuk és drukkolunk neki ezerrel. Akinek pedig már volt dolga gyors hangulatváltásokra hajlamos partnerrel, az meg különösen értékeli majd a jeleneteket. 

Nagy jellemfejlődést és gondosan kidolgozott történetívet ne várjunk, a szöveg eredeti nyelven is sajnos sekélyes, de azért ahogy annak idején az olvasó kicsit beleszeretett Mr. Darcy-ba, Mr. Rochesterbe vagy később Edward Cullenbe (haha, már aki), itt sem lehet ellenállni Christian Grey-nek, akiről ráadásul egy oldalon minimum háromszor hangzik el, milyen ellenállhatatlanul jóképű, milyen finom öblítő- és tusfürdő-illata van, ráadásul helikoptert vezet, tele van a garázsa sportkocsikkal, szülőket megszégyenítően aggódik, hogy a lány eleget egyen és aludjon, és mindemellett annyira romantikus, hogy Bachot zongorázik pizsamanadrágban, valamint első kiadású Tess of the D'Urberville-t küld ajándékba.

Azért igencsak tizennyolcas, sőt inkább úgy mondanám, hogy csak karikagyűrűvel a kézen olvasható :)

UI: Megy a találgatás, ki játssza Christiant a leendő filmben, és Henry Cavill neve is ott van a listán (Tudorosok, ugye, ismerik :). 

A vihorák gimbói

Aki nem tudja, mit jelent a cím, de van iskolás gyereke, hamarosan megtudja.

A középiskolás magyar felvételi része ugyanis egy halandzsa nyelven íródott mondat elemzése, azaz írd be a pontsorokra a megadott szerkezeti ábrának megfelelő mondatrészeket. Már az instrukció felér egy kisebb szövegértési feladattal, de a lényeg, hogy elemezni kell a mondatot.

A gézmás lápiban bajbókosan csihogtak a vihorák gimbói. 

Sajnos fülbemászó, legalábbis nekem, egész nap ez járt a fejemben, már így káromkodok :)

Borzasztó dolog az, amikor a gyerek készül megmérettetésre. És itt nem arra gondolok, amikor drukkolunk a focipálya szélén, és akármi lesz is az eredmény, nem érdekes, mert akkor is az én fiam rúgja a bőrt a legjobban, és akárhogy is pontoznak a versenyen, akkor is az én lányom rúgta legszebben a kickeket (akrobatikus r'n'roll), és különben is, mindenki tudja, hogy a saját szülőnek a saját gyereke a legszebb, de ez nem igaz, mert a vak is láthatja, hogy az én lányom a legszebb.

Ez a felvételi-téma egészen más. Sokkal idegesebb vagyok, mint a gyerek, és nem most kezdtem, hanem már egy éve. És hiába tudom a  józan érveket: 

  

- az én régi osztályaimból közel sem a kitűnő tanulókból lettek a legsikeresebb felnőttek

- sose tudjuk, miből mi lesz (lsd. saját magam példáját), lehet, hogy egy mellékesnek tűnő elfoglaltságból növi ki magát a gyerek

- azért nemcsak a Fazekasból vesznek fel az egyetemre

- alapvetően mindenhol tanulni kell

- a kapcsolati tőke ugyanolyan fontos, mint a képesítés (és az bizony kis túlzással az ovis barátságoknál kezdődhet) 

- sehol sincs garancia arra, hogy nem fog ki egy olyan tanárt, aki megkeseríti a 4 évét

- hasonlóképpen arra sincs garancia, hogy milyen társaságba kerül

De nem tehetek róla, egyelőre képtelen vagyok lazulni a témában. Az örökös kérdés, ami minden szülőt nyomaszt, ilyenkor százszor annyira nyomasztó: mikor teszünk jót? Ha lökdössük, mert tudjuk, hogy több lenne benne, ha nem lenne ilyen lusta (lusta? nem feltétlen lusta, csak épp képeket szerkeszt a földrajztanulás helyett, blogot ír, webet szerkeszt, regényt ír, táncol, focizik, épít, satöbbi), és bekényszerítjük egy versenyistállóba, ami mellett aztán szépen elmaradozik a mozgás, a szakkör, a kreativitás, vagy egy gyengébbe küldjük, nade ki tudja, mi lesz 5 év múlva, kötelező lesz-e az emelt szintű érettségi, jajajajajajajajajajajaj. 

Ép ésszel persze tudom, hogy a szülő legfontosabb feladata a példamutatáson túl az, hogy lehetőségeket adjon a gyereknek, aztán lesz, amivel él, lesz amivel nem él, és el kell fogadni, hogy lesz, amiben sikeres, lesz, amiben nem, ez az én életem, az meg az övé, 14 évesen már oda kell tennie magát, nem élhetek helyette. És azt is tudom, hogy a legfontosabb a hit, a remény, a szeretet, ezt meg a Biblia oktatja, nem a gimnázium. 

Egyelőre azonban még a korábbi évek felvételi példáit nyögjük. Itthon is, fizetős előkészítőn is, amit hivatalosan nem tarthatnak az iskolák, nade semmi baj, legyen a neve szakkör, és minden mehet tovább. 2x45 perc, matek és magyar, és azon múlik minden, mert a felvételi kétszeres súllyal számít, mint a hozott pont, meg a szóbeli beszélgetés. Mekkora stressz már ez egy gyereknek? Persze a többinek is, nemcsak az enyémnek, a többinek is egy vadidegen iskola termébe kell beülni és 10 matekpéldát megoldani 45 perc alatt. És sajnos megint ott tartunk, hogy ahogy az ovi sem készít fel az iskolára, az iskola sem készít fel rendesen a felvételire (tisztelet a kivételnek a tanári karból), tehát külön kell járni.
Mert pl. a Pitagorasz tétel az nyolcadikos tananyag, és majd valamikor sor kerül rá az év folyamán. Viszont ha minden felvételi feladatsorban szerepel, akkor nem lehetne előre hozni? Persze kétségtelen, hogy ha a nagy többség kiválóan meg tudná írni a feladatokat, akkor mi alapján lehet szelektálni :) Hogy a gézmás lápiba az egésszel... gyerekként se volt könnyű vizsgázni, de azt nem gondoltam, hogy szülőként még sokkal nehezebb lesz.

Ilyen-olyan quesadilla

Nem vagyunk nagy "nemzetek konyhája" fanok, de ez most beépült a gyors vacsorák közé, a kimondhatatlan neve ellenére. A már sokszor emlegetett Ázsia-boltban jó áron lehet kapni tortillát/lapos pitát nagy csomagban, nagyon jó minőségben. Sütöttem már házilag is autentikusat, kukoricalisztből, nade ez most a gyors vacsora-téma.  A hozzávalók változhatnak (ami van otthon), sajt  azért mindig kell bele.

Sonkás-gombás-sajtos quesadilla

1 kis fej hagyma

kis olaj

15 dkg füstölt sonka (vagy tarja, esetleg bacon, abból kevesebb)
25 dkg gomba

só, bors, petrezselyem

20 dkg gouda vagy más sajt

A hagymát megpirítottam a kis olajon, rádobtam a kockára vágott sonkát és a gombát, összesütöttem, majd kis lángon hagytam még, hogy a gomba elkészüljön. A sütöt előmelegítettem kb. 180 fokra. A sonkás gombát kikotortam egy tálba, majd a serpenyőbe betettem az első tortilla-lapot, ráhalmoztam a töltelék egy részét és némi sajtot. Amikor a sajt elkezdett olvadni, kettéhajtottam, a fakanállal összenyomkodtam, kiemeltem és tepsibe tettem, majd jött a többi is. A forró sütőben tényleg csak 5 percet hagytam sülni. Paradicsommal ettük. Másnapra maradt még lap, arra paradicsomot tettem sajttal, kis pizza fűszerkeverékkel, és friss bazsalikommal ettem ebédre.

Kakaós lepény

Most jön egy kis recept-dömping, bepótolandó a kimaradást. Ez volt az első süti, amit valaha is csináltam egyedül, kb. 27 éve :)

Ez a tészta sok mindenre használható. Kisebb tepsiben vastagabbra süthető, pudinggal, csokiöntettel (mint a menzán, csak itt a tészta is csokis). Kerek tortaformá(k)ban tortaalapnak is nagyon jó, és olcsó is, mivel csak egy tojás kell bele. Nagyobb tepsiben laposabbra kenve vékonyabb tészta lesz, azt nem tudom, fel lehet-e tekerni, de lehet, hogy legközelebb a legnagyobb tepsibe simítom, és megpróbálom. Tegnap közepesnél nagyobb tepsiben sütöttem, kettévágtam és házi baracklekvárral ragasztottam össze. Ha maradt volna még kakaópor, akkor csokimázat is kaphatott volna.  

Kakaós lepény (Horváth Ilona szakácskönyvéből)

1 egész tojás
25 dkg cukor
5 dkg vaj vagy zsír (puha legyen)
2.5 dl tej
4 dkg kakaó (természetesen a cukrozatlan)
25 dkg liszt
1 sütőpor

Az eredeti recept szerint 10 percig kellene keverni a vajat a cukorral, a tojással és a tej felével, és utána mehet hozzá a többi, de tökéletes lesz úgy is, ha összekeverjük a száraz és a nedves hozzávalókat külön, majd egybeforgatjuk és megsütjük. Szépen feljön, és elég nagy adag. Ha tortának készítem, akkor két kapcsos kerek formában sütöm, így nem kell a kettévágással szenvedni :) 

Az alapelv

Nagyon örülök, hogy Maggie Smith sokkal többet szerepel a harmadik évadban, mint korábban, és nem adtak alább beszólásai színvonalából sem. 

Hagyd abba a nyavalygást, és keress valami elfoglaltságot. 

Ez annyira igaz szerintem, hogy tananyagként kellene oktatni. A filmben az amúgy is peches, testvérei szépségében nem osztozó, nem túl kellemes természetű unokájának mondta ezt, akit az oltár előtt hagyott cserben a vőlegénye, és hát azért ilyen helyzetben megengedett egy kis whining (azaz nyavalygás). A lány viszont megfogadja a tanácsot, és válaszlevelet küld egy cikkre, amely hatására saját rovatot kap egy újságban (hát, nemtom, régen ez tényleg ennyire egyszerűen ment? Jókor lenni jó helyen, és meglovagolni egy jó ötletet, alighanem ez a lényeg). 

Stop whining and find something to do - én is ezt próbálom most tenni. 

Cikk

A múlt hét kimaradt, de hát vannak ilyen időszakok... amikor örül az ember, hogy túlél, és megpróbál normális maradni. Emberpóbáló idők... Gyerekekkel sokkal nehezebb, de azért mégis ad valami normalitást, keretet a napoknak, hogy ha törik, ha szakad, fel kell kelni és el kell indítani a nagyokat, a kicsit tisztába kell tenni, stb...

Aztán tegnap pakolás közben (én nemtom ki mennyi pakol, én úgy érzem, másból sem áll az élet itthon) megtaláltam egy cikket, amit nyáron tettem félre, hogy majd egyszer írok róla... Az ELLE magazinban jelent meg, a női ambícióról volt benne szó. A cikk maga nem volt rossz, a téma is aktuális és érdekes, nade volt benne egy rész, ami kiverte a biztosítékot, és jól felhúzott. És nemcsak a beleszúrt angol szavak miatt.

"Az önbecsülésen alapuló nagyravágyás általában sziámi ikerpárja az igényességnek, a jó értelemben vett hiúságnak. Ha valaki anya, feleség, egyben a munkájában magasra szeretne jutni, minden bizonnyal több síkon ad magára. Tetszik neki, aki a tükörből visszanéz rá, a jó közérzettől tovább nő a teherbírása, ettől pozitív spirálba jut. Tudja, mitől töltődik fel, és tudja, hol találja ennek forrásait. Tudja, hogy a tehetség valódi bankszámla, álomi kamattal: minél többet vállal, annál többet bír, minél többet teljesít, annál könnyebben veszi az akadályokat. Életörömmel tekint az anyaságra, vidáman eteti, fuvarozza, tanítgatja a családját, egészséges, kiegyensúlyozott, boldog embereket nevel. Win-win, plusz még annyi win, ahány gyerek. Őszintén: kívánatosabb verzió ennél egy megtörten, szürkén vonszolódó árnyéktárs? Természetesen nem arról van szó, hogy minden nő préselje ki magából a karriervágyat akkor is, ha esetleg ilyesmi nem kínozza. De ha valaki nem hajszolhatja magát odáig, ahová a belső drive űzi, akkor már nem érdekes, valójában ilyen nő vagy olyan: garantáltan boldogtalan ember. És az nem jó senkinek."

Abszolúte egyetértek az igényességgel, a normális hiúsággal, és az egészséges nagyra, többre vágyással is. Viszont amit a környezetemben látok, az egy kicsit más. Nagyobb cégnél dolgoztam, olyan helyen, ahol tudás, kitartás és fejlődés nélkül nem lehet túlélni, el lehet lavírozni kis ideig lustán is, de hosszú távon a multi nem a semmiért fizet, és láttam ilyet is, olyat is... mindenhol vannak protekciósok, mindenhol vannak multimilliomos háttérből jövők, és mindenhol akad, aki lefekszik a főnökével... többségben azonban olyan nőkkel találkoztam, akik normális családra, rendezett háttérre vágytak, normális férfit kerestek, illetve próbáltak normális nőnek maradni és működő családot kialakítani. Akik nem azért vállaltak többet, mert belső késztetésük űzte őket, hiszen már alapból hosszú és gyilkos a 8-9 órás munkaidő, hanem azért, hogy ne rúgják ki őket. Akik önmagukat kínozva próbáltak megfelelni itt is, ott is, és a feltöltődést egy tízperces konyhai dumálás jelentette (aminek felében persze a melóról volt szó). Akiknek bűntudatuk volt, hogy a család már csak egy fáradt roncsot kap, mire hazaér, pedig akkor kezdődik a második, és ugye a fontosabb  műszak, és amiatt is, hogy a kollégákat is cserben hagyta, mert az audit előtt ő nem tudott éjfélig benn maradni. És ezt az állandó belső feszültséget nem oldja ki egy ellopott színházi este, vagy egy villámlátogatás a kozmetikusnál, már csak azért sem, mert a teendők halmozódnak, ha az ember kicsit is kienged. Mert segítség nemigen akad, sőt. 
Jó lenne, ha minél többen elolvasnák a Terézanyu pályázatokat, amit hús-vér nők írtak mindenkit érintő témákban, és nesze neked win-win.

Billy Graham - A boldogság titka

Billy Graham könyvét kezdtem olvasni. A könyv első kiadása 1955-ben jelent meg, és ha az alábbi rész igaz volt abban az időben, akkor ma hatványozottan az a fogyasztói társadalom Z generációjában.

Mintegy 2500 évvel ezelőtt Ézsaiás próféta végignézett az embereken, akik megszállottan vágytak a boldogságra és a biztonságra, ám rossz helyen kutattak utána. Elmentek a piacra, a szórakozóhelyekre, és szórták a pénzüket olyasmire, amivel nem vettek maguknak tartós örömöt. 

Így szólt rajta keresztül Isten: "Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és  jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat!" (Ézsaiás 55:1-2)

Ézsaiás nem lenézően beszélt velük, és nem ítélte el őket prédikációjában az elkövetett bűneikért. Nem rángatta ki a borosüveget a részeges kezéből,, nem leckéztette meg őket mohóságuk miatt, és nem olvasta fejükre erkölcstelen viselkedésüket. Abban a pillanatban eltekintett mindettől. Egyszerűen megkérdezte tőlük: "Megkaptátok az élettől, amit akartatok? Miért költitek a pénzeteket arra, ami nem kenyér, és miért dolgoztok olyan keményen olyanért, ami nem tesz titeket elégedetté?"

Ha Ézsaiás élne ma, valószínűleg megállna abban az utcában, amelyikben laksz, és feltenné az egyszerű kérdést a nyughatatlan, zsibongó tömegnek: "Megkaptátok, amit akartatok? Megtaláltátok a boldogságot?"

Megkérdezné a hírnévtől és csillogástól megcsömörlött színésznőt, aki mégis kiégve, sóvárogva bámulja az életet: "Megkaptad, amit akartál?" Megkérdezné a sikeres vállalkozót, aki alkalmazottak és cégek egész csoportjának parancsol: "Megkaptad, amit akartál?"

Megkérdezné az amerikai munkásoktól, akik az emberi történelem eddig elért legmagasabb életszínvonalát élvezik: "Megkaptátok, amit akartatok?" Megkérdezné a fiataloktól: "Megkaptátok, amit akartatok?"

Megkérdezné az amerikai fogyasztóktól, akiknek a legszebb otthonaik, a legkényelmesebb bútoraik, a legfinomabb ételeik, a legokosabb gépeik, és a leggyorsabb, legelegánsabb autóik vannak az egész világon: "Megkaptátok, amit akartatok?"

Programok

Múlt hétévégén az Alternatív Energiák c. rendezvényen voltunk, nagyon tartalmas program volt, gyerekeknek is (kivéve a Legkisebbnek persze, akinek mindenki előszeretettel pakolta volna a lufikat a kezébe, aztán én meg mit csináljak velük... a babakocsijára kötött héliumos lufit is sikerült kibontania, úgy kellett levadászni a 86-os busz plafonjáról :)

Holnap lesz a Kutatók Éjszakája, és nagyon sok csillagászati rendezvény is lesz, sajnos egyikre sem jutok el :(

Ahová viszont nagyon szeretnék, az a szombati Hunyadi László premier, amelyet az Opera előtt kivetítőn lehet nézni élőben, az Andrássy utat lezárják és székeket tesznek ki. Csak legyen jó idő...

Sült oldalas

A világ legegyszerűbb kajája, és mindenki szereti, csak minél soványabb oldalast kell vadászni hozzá...

Sült oldalas

- 1 bő kg oldalas

- köménymag, só, bors, vagy oldalas fűszerkeverék

- kis olaj

- kevés víz

- jénai tál, aminek van fedele

Kb. ennyi is a recept :) az oldalast fel lehet darabolni, de mehet egyben is a kiolajozott jénaiba fűszerezés után. Kis vizet is öntök alá, rá a fedő, és kb. 180 fokon sül másfél-két órát. A végén le lehet venni a jénai fedelét, de nekem az alatt is szép pirosra és omlósra sül. Krumplipüré, steak krumpli vagy friss kenyér illik hozzá :)

Amíg sül az oldalas, mehet be mellé a sütinek való sütőtök is, és ha befér, akkor a süti bekeverése után a kuglóf-forma is.

Gyömbéres-tökös kuglóf

A recept a Kismama Babakonyhája című könyvből való.

Gyömbéres-tökös kuglóf

- 30 dkg sütőtök puhára sütve

- 1 kávéskanál őrölt gyömbér

- 10 dkg (puha) vaj

- 4 tojás

- 20 dkg porcukor

- 3/4 tasak sütőpor

- 30 dkg finomliszt

A száraz-nedves hozzávalókat (a cukor az utóbbihoz kerül) külön összekevertem, majd összeforgattam. A sütőtök-kockákat nem kell külön pépesíteni, a robotgép elbánik vele. Kivajazott formába kanalaztam, és előmelegített sütőben 180 fokon megsütöttem.

A recept nem ír rá cukormázat, de 10 deka cukor pár kávéskanál bodzaszörppel kikeverve és rácsurgatva nagyon megszépíti, és kb. 1 percig tart elkészíteni. A gumicukor természetesen nem bababarát :)

Sütőtökleves

Elkezdtem összeírni, mikor mit főzök, hogy alakuljon egy lista, amiből válogathatok, ha nincs ihlet és leadott rendelés. Hiányoznak a koleganőim, együtt mindig könnyebb ötletelni...

Ezeket vasárnap főztem, és a mennyiség ellenére nem túl melós menü szerencsére. Ilyen levessel már próbálkoztam, chilis változatban, de nem sikerült, aztán Bükkben ettünk (ahol főzni tanulok :), és megint az a tanulság, hogy a kevesebb (egyszerűbb) több (jobb) :)

Sütőtökleves

- 1 kis fej hagyma

- kis olaj

- 1 közepes sütőtök meghámozva, kimagozva (a húsából levettem 30 dekát a sütihez)

- 2 szem közepes krumpli meghámozva, kockákra vágva

- kb másfél l víz

- bio vegeta (most vettem, az íze ugyanolyan, mint a rendes ételízesítőnek, de kevesebb só van benne, kb olyan, mint amit én szoktam keverni bio szárított zöldségkeverékből, úh többet nem veszek, mert nem olcsó)

- őrölt gyömbér

- 2 dl tejszín

- hámozott tökmag

- pár csepp tökmagolaj, ha van

A legmacerásabb rész a sütőtök megtisztítása. Olvastam, hogy tegyük be 10 percre forró sütőbe, hát majd next time. A hagymát kis olajon üvegesre pároltam, hozzáadtam a sütőtököt és a krumplit, átpirítottam kicsit, és felöntöttem a vízzel, hozzáadtam a fűszereket. A gyömbér csíp, de kell bele, kóstolgatni kell. Nagyon hamar megpuhul. A Legkisebbnek kivettem tököt és krumplit, villával összenyomkodtam kis lével, ő ezt ette (egyedül, 2 kanállal, el lehet képzelni). A többibe botmixer, majd a tejszínnel még egyszer felforraltam. A végén csöpögtettem bele pár csepp tökmagolajat, ezt lehet a tálalásnál is, díszít is. A tökmagot száraz serpenyőben megpirítottam, ez volt a feltét.

Turis gyöngyszem

Giga Turi, Kolosy tér, tegnap. Ott hagytam :)

Köhögős tea

A két fiút elérte sajnos a megfázás (na melyik is a gyengébbik nem?), és a kisebb még hajlandó azt inni, amit adok neki. Színes KUBU-s WATERRRRR! palackból pláne (köszi a tippet, Kert utca, tényleg nem csöpög :))

Hársfatea friss kakukkfűvel

2 filter hársfatea

2 ág kakukkfű

fél liter vízzel leforrázva

kis cukor (mézet még nem merek adni, lehet már vajon???)