Enni tanul a baba - egyedül!

Egyik nap eszembe jutott, hogy a nagyobb fiam nagyon hamar megtanult egyedül enni, és milyen jó is volt ez nekem, úgyhogy elkezdtük a gyakorlást a kisebbel is. Gondoltam, alkossunk valami olyan főzeléket, ami nem darabos, hogy rá kelljen ügyeskedni a kanálra, és nem túl folyós, mert azért nem szúrok ki annyira magammal. IKEA ráadhatós előke (a két nagy a békával nőtt fel, az is jó persze, de az nem takarja az ujjat), három (!) kiskanál (kettő a gyereknél, egy nálam, hogy azért egyen is valamit). A mi krumplifőzelékünkből szedtem neki, jól összetörtem villával, kikevertem, oszt hajrá. Nem ment rosszul, ez a két kanalas dolog jó, persze x-szer landolt a földön mindkettő. Tegnap aztán borsófőzelék volt, és azt nem pépesítettem, hanem hajrá. Ügyesen próbálkozott a kanalakkal, de aztán győzött az éhség :) De lehet, hogy ez volt a bosszú, amiért fiú létére rózsaszín tányért adtam neki.