Akit nem érdekel a csillagászat, az is tudja, hogy nyáron sok a hullócsillag, és ha látunk egyet, akkor kívánni is lehet valamit. Aki kérni szeretne, inkább menjen biztosra, de a csillagos ég látványa gyönyörű, és augusztus közepén valóban jó eséllyel láthatunk meteorokat. Hogy miért pont most, arról itt egy közérthető összefoglaló.
Egészen kis korom óta érdekel a csillagászat, egyik karácsonyra kaptam meg ezt az alapművet, amelynél jobbat gyerekeknek szerintem a mai napig nem írtak. Kicsit túlhaladta már a tudomány, és néha politika is beleszólhatott a szerkesztésbe, de ennek ellenére még mindig megállja a helyét.
Három évvel ezelőtt kezdődött újra a lelkesedésem, amikor a mostani lakásunkba költöztünk. Az utcánkban elég gyér a közvilágítás (ha lent vagyok, ennek nem örülök, mert elég rosszul látok a sötétben), ráadásul mi már a lámpák fölött vagyunk, és jó nagyok a fák is, azok is takarják a fényt, így nálunk fenn egész élvezhető az égbolt az ablakból és a teraszról. (Sőt, halkan jegyzem meg, hogy három budapesti csillagvizsgálót ismerek, ezek mindegyike benn van a városban, nekik is jut fényszennyezés, de azért szerencsére nem zárnak be :) Szóval a városból is lehet nézelődni, na persze kétségtelen, hogy nem az Oktogonról (már csak azért sem, mert ha a lámpák nem vakítanának el, a házak elég sokat kitakarnak :)
De ha találunk egy helyet, ahol nagyobb szeletet látunk az égből, már érdemes felfelé tekintgetni. Nyilván csak a legfényesebb csillagokat látjuk majd, nade kezdetnek ez épp elég. Ilyenkor augusztusban fél tíz körül lesz elég sötét, hogy lássunk is valamit.
Az augusztusi hullócsillagok nagy részét adó perszeida meteorraj főként a Perzeusz nevű csillagkép felől támad (É-ÉK irányból), de tegnap este szűk egy óra alatt 4 meteort is láttam, és ebből 2, a két legszebb totál más irányból jött, plusz még nincs is augusztus 12-e, amikor a csúcs várható. Viszont ha már amúgy is nézelődünk valami látványosságra várva, jó alkalom nyílik arra is, hogy ismerkedjünk az égbolttal.
A Perzeusz megtalálása nem túl bonyolult, de ha a Göncölszekéren kívül mást nem ismerünk, akkor nem árt egy kis segítség.
A Nagygöncöl ilyenkor a Nyugati égen látszik és viszonylag normális helyzetben van (nem úgy, mint télen, amikor a rúdján áll fejjel lefelé :-). Érdeklődők megkereshetik, hogy a rúdját alkotók közül melyik a kettőscsillag (nekem is megy, úgyhogy nem kell hozzá tűéles sasszem).
Ha megvan a szekér, akkor léphetünk tovább, és megkereshetjük a Sarkcsillagot (a hivatalos neve Polaris), amely télen-nyáron mutatja az északi irányt. Ezzel már nagyon menők lehetünk. A szekér két hátsó csillagát kell egy képzeletbeli vonallal összekötni, a vonalat tovább húzni, kb. 4-5-ször olyan hosszan, mint a két hátsó csillag közti távolság, ahogy a kép is mutatja (leírni bonyolultabb, mint megtalálni, és városi égen semmi más hasonló kaliberű csillag nem jön közbe, úgyhogy biztosan meglesz).
A Sarkcsillag amúgy a Kisgöncöl rúdjának a vége, de ezt a szekeret városban én még sosem abszolváltam :)
A Sarkcsillag után haladunk tovább Kelet felé, kissé lefelé, amíg nem találunk egy W-t. Ez a Cassiopeia csillagkép, gyönyörű.
A W bal szára kicsit nyomott, de azért a forma határozottan és nagyobb nehézségek nélkül kivehető.
A Cassiopeia alatt pedig megtaláljuk végre a Perseust, de ha nincs meg a figura, akkor nézzünk kábé a W alá, és innen várhatjuk a legtöbb meteort. Azért nézzünk más irányba is, mert gyakorlatilag bárhol jöhet hullócsillag. A lényeg úgyis a gyönyörködés és a nyugalom. És ha pont felhős az ég a beharangozott napon, akkor sincs semmi baj, előtte-utána egy-egy héttel is van már/még aktivitás, de a csillagos ég látványa csak úgy magában is csodálatos.
Néhány dolog, ami nekem nem volt egyértelmű az elején:
- A csillagok mozognak az égen, ahogy telnek az órák, arrébb mennek, hajnalban már egészen más csillagokat is láthatunk Kelet felől (azokat, amelyeket majd később, hónapok múlva este látunk)
- A Sarkcsillag az egyetlen, amelyik ugyanott van télen és nyáron: tulajdonképpen úgy képzelhetjük el, hogy a csillagok fel vannak festve félbevágott labda belsejére, amelyet a Sarkcsillagnál leszúrunk és lassan forgatunk a fejünk fölött (lehet, hogy egy csillagász a haját tépi ettől a megfogalmazástól). Azokat láthatjuk télen-nyáron, amelyek közel vannak a Sarkcsillaghoz, értelemszerűen.
- A Déli-féltekén élők nem ugyanazokat a csillagokat látják (hanem azokat, amelyek a labda másik felére vannak festve).
- Vannak a csillagok, és vannak a bolygók. Szabad szemmel nemigazán lehet megkülönböztetni őket. A csillagok mindig ugyanúgy mozognak, együtt mennek, a bolygók meg a csillagokhoz viszonyítva is bolyonganak.
- A Vénusz (ami speciel egy bolygó) azért Esthajnalcsillag, mert néha este, néha meg hajnalban látszik (mostanság hajnalban).
- A Hold sem mindig ugyanott van, sőt, elég látványosan mozog.
- Ami kb. olyan fényes és akkora, mint egy csillag, de gyorsan mozog és nem villog, mint egy repülő, az valószínűleg egy műhold.
- Hullócsillagot láthatunk bármikor, de a meteorrajok idején nagyobb valószínűséggel kapunk el egyet-egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése